Ígéretemhez híven következik a folytatás.
Engedelmetekkel, én úgy látom - gondolom -, talán célszerű lenne összegezni az eddigieket, a mit is?
Tényleg hajléktalanság az amit annak vélek látni?
Valóban segítségra szorul? Megérdemli egyáltalán a segítséget? Segítsek - ne segítsek?
Valódi problémáról, vagy álproblémáról van szó?
Van-e, lehet-e ehhez egyáltalán közöm?
Kinek a feladata lenne, kell hogy legyen ez az egész?
Mi lenne a megoldás lehetséges útja?
Adminisztratív, operatív, karitatív, állami feladatkénti kezelés, vagy egyéni úton induló össztársadalmi összefogás?
Mondhatjátok nyugodtan, mit zagyvál ez az alak itt össze-vissza?
No, mondom is.
A hajléktalanság ügye a tied, a tied, a tied, meg az enyém, tehát mindannyiunk ügye kell hogy legyen. Igen, mert az összes hatásának, következményének ki vagyunk téve. Végig gondoltátok már, hogy az utcán, lépcsőházban, barlangokban - ki tudja még hol élő - élő? tengődő páriák mindennemű fertőző betegség tekintetében nagyságrendileg nagyobb veszélyhordozók mindannyiunk számára, az azonos létszámú nem hajléktalan csoporthoz viszonyítva.Miért? Mert közös az életterünk. Pl. közös tömegközlekedés, üzlet, közintézmény stb. Csak az ő ügye, ügyük?
Más. Amit valaki lát, pl. a hajléktalanság mindennapi jelenségét, annak szükségszerű felfogni az üzenetét, a példa mutatását! Akkor is ha pozitív, akkor is, ha nem az.
Közhely, de látja mindenki az átlagos hajléktalanságot jelző impulzusokon kívül sarkítva, de pontosságra törekedve az emberi érték értéktelenségét! Azt, mennyire nem ér az emberi élet egy fabatkát sem. Melyik emberi élet? A hajléktalanná vált ember élete. De gondoltál már rá, honnan jöttek Ők, kik közül? Ha végig gondoljátok, összegezitek, úgy vélem, kezd izgalmassá válni a dolog. Azzá kell, hogy váljon!
Egyelőre ennyit. Folyt. köv.