Kedves Vera,
az interneten végzett (sikeres?) terpiák lelőhelyét email-en fogom elküldeni
1. mert (még?) nem hiszek benne
2. mert reklámnak minősülne.

Tegnap magam is azon gondolkodtam, hogy bizonyos szakmák az időnek és az elvárások változásának köszönhetik létüket - lehet hogy ez más számára triviális, csak épp tegnap voltam fodrásznál, ahol azon gondolkodtam, hogy fodrászra sem lenne szükség, ha nem lenne igény és elvárás a testszőrzet rendszeres ápolása.

Valahogy először mintha egy sikeres kísérlet sorozatból divattá vált volna a pszichoterápia, és elvárás a lelki kiegyensúlyozottság, a Woody Allen féle "népszerűsítő" hatásokról nem is beszélve.

Végülis mi rossz van abban, ha az ember rendszeres beszélgetésre vágyik, főleg akkor, ha tudja is milyen beszélgetni, nem csak azt hiszi, hogy tudja.
A feladatok ütemezése és kiosztása pl. szerintem nem beszélgetés, az valahol ott kezdődik, ahol a topic-ok társalgásai és az lenne az ideális, amit a terapeutával (mármint egy jó terapuetával) folytat az ember, de az sajnos egyoldalú.

A társadalmi hagyományok hasznosak, csak épp néha idejét múltak, ugyanez vonatkozik a vallási hagyományokra vagy a családi hagyományokra.

Valahol lenn olvastam az egytagú csoportról, ez szép, de egy egytagú csoportnak milyen csoportfunkciói vannak? Mármint olyanokra gondolok, amik oldják vagy éppen korlátozzák az egyénben élő előítéleteket/ hagyományokat.

A ténfergés egyik legkézenfekvőbb helyszíne az internet - én is itt lógok minden nap - de régebben az utca, a tér, az aluljáró, az iskola melletti kocsma, a lóversenypálya, stb. is megfelelt.

Ott hogyan jött rá valaki, hogy lehet, hogy jó lenne egy csoportterápián részt venni és itt hogyan?

Ott hogyan "vadászta" le a terapeuta az ügyfelét és itt hogyanfogja?

Sok-sok esetben lehetne szerintem megelőzni komoly pszichiátriai beteségeket időben jött önismereti vagy más típusú terápiával csoporttal, viszont az emberi kapcsolatok minősége folyamatosan változik - az én édesanyám pl. sosem érti hogyan lehet este 10-ig dolgozni - sajnos nem vagyok egyedül - és azzal példálózik, hogy az ő generációja délután 3-kor már kávéházban ült - amit én legfeljebb minden negyedik vasárnap délután tehetek meg.

Mégis nem lehet az embereket ott elérni ahol vannak? Ha interneten, akkor interneten? Nem lehet a felelősségvállalás mértékét csökkenteni? Stb.

Orlando