Ilyenkor, az év vége felé közeledve a Város költségvetésével foglalkozunk. Így volt ez tavaly is. Akkor is, most is a Költségvetés elkészítését szabályozó "koncepció" tartalmazta a pénzügyi évre vonatkozó vélekedéseinket, elképzeléseinket. Az elmúlt két év, és a 2001-re vonatkozó költségvetési várakozások ürügyén felidézek néhány megállapítást, amit akkor, és azóta tettünk:

Az 1999. évi költségvetést az előző évekhez képest jelentősen megváltozott körülmények között kellett elfogadnia a bajai önkormányzatnak. A központi költségvetésből annyi forrás állt rendelkezésre, hogy még az inflációs költségnövekedést sem ellensúlyozta. Ráadásul "normatívában finanszírozott" kötelező béremelés is rontotta az induló feltételeket.

Összességében mintegy 300 millió forinttal rosszabb pozícióból kezdtük az évet, mint azt akár '98 novemberében gondoltuk.

Első megközelítésben, ha az intézmények egyébként aktuális költségigényét figyelembe vettük volna, akkor a hiány meghaladta volna az egymilliárd forintot. Végül mintegy bő félmilliárd forint deficittel fogadtuk el a '99 évi költségvetést. A "hiányt" vagyon-hasznosítással (vagyon-értékesítéssel) és hitel betervezésével hoztuk egyensúlyba. A testület szándéka az volt, hogy a betervezett hitel ellenére ne vegyünk igénybe visszatérítendő forrást.

A város vett már fel jelentősebb hitelt. Az 1994-98-as ciklust 1600 millió forint hitelszolgálat terhelte. Ahhoz, hogy a működőképességet fenntartsuk, és a hitelszolgálatot érdemben csökkentsük a négy év alatt 1.3 milliárd forintot használtunk fel. Ez elvitte az egyszeri "állami privatizációs bevételeket". Még csak elég sem volt, pedig több mint fél milliárdos hitel-átütemezést végeztünk. Megtapasztalhattuk, hogy az elmúlt évek kamatviszonyai között működést nem lehet hitelből fizetni.

Ezért abban az évben sem vettünk fel hitelt.

A költségvetés egyensúlyát elsősorban a város lakóinak, gazdálkodó szervezeteinek köszönhetjük. Végső soron mi mindannyian fizetjük meg adóban, közüzemi díjakban, járulékokban, illetékekben a város működését. A korrekt adófizetői magatartást, összevetve a jogos helyi igényekkel az állami költségvetés az ÖNHIKI-s (Önhibáján Kívül hátrányos helyzetű önkormányzat) pályázaton 127 millió forinttal ismerte el. Amikor a költségvetést terveztük, úgy véltük, hogy minden kommunális adóforint mellé az állam még egy forintot fog adni. A több mint százmilliós pályázati eredmény azt mutatja, hogy minden befizetett kommunális adóforint további két forinttal járult hozzá a város működéséhez.

Hasonló nagyságrendben javította helyzetünket a felújításra váró művelődési ház, a volt gyermekkórház, és a Csermák téri szakiskolai épület értékesítése.

Egészében a költségvetés egyensúlyát kisebb részben a város vagyonának értékesítéséből, nagyobb részben a vagyont nem csökkentő egyszeri, vissza nem térítendő forrásból biztosítottuk.

Akkor úgy véltük, hogy a 2000. év költségvetése is feszített lesz, de voltak reménykeltő előjelek is. A normatívák egy része számottevően emelkedtek. A területi feladatok ellátását is elismerte a központi költségvetés, esetünkben 60-80 millió forinttal. A meglévő intézményrendszer finanszírozhatósága javult.

Számolnunk kellett csökkenő támogatási elemekkel is.

Közismert a személyi jövedelemadó visszaosztásának negatív változása, bár esetünkben a területi kiegyenlítés részben kompenzálja ezt.
.
99' végén látható volt, hogy a következő évben nem számíthatunk jelentős mértékben az ÖNHIKI-s pályázati konstrukcióra, mert az egész országra csak fél milliárd forintot tartalmaz a központi költségvetés ezen a címen. A köztisztviselők, közalkalmazottak bérének növekedése évek óta nem éri el az infláció mértékét. Még a zéró reálbér-növekedés is a költségvetésben közel tíz százalékos bérteher-növekedést eredményez
.
Érzékelhető, hogy a pozíciónk nem változott lényegesen. A 2000. évben is jelentős, százmilliós nagyságrendű különbség volt a kiadások és a tervezhető bevételek között. Ráadásul abban az évben is adósságszolgálatra kellett fordítanunk jelentős összeget.
.
Nem lehet a problémát kiadáscsökkentésre egyszerűsíteni, már csak azért sem, mert csak igen merész becsléssel lehet a megtakarítások eredményét százmillió fölé tenni.

Az pedig kevés.

A képviselőtestület felül tud emelkedni a politikai ellentéteken a város érdekében. Az elmúlt ciklusban is a város vagyonára, jövőjére vonatkozó döntéseket konszenzusos bizottság készítette elő, és a testület jelentős többséggel fogadta el. A nehéz és népszerűtlen korlátozó döntések mellett vállalnunk kell az iskolák, az óvodák, az intézményrendszer színvonalas, biztonságos működtetését is.

Egyszerre kell megoldanunk hitelszolgálat teljesítését, az intézményrendszer ésszerű átalakítását, és a költségvetés kiegyensúlyozását.

A város érdekében.
Nekünk ez adatott meg.

Ma már csak egy hónap van hátra a 2000. év végéig. Látszik, hogy ha minden jól megy most sem fogunk hitelt fölvenni, sikerül úgy zárni az évet, hogy a hitelállomány ésszerű mértékűre csökken.

A következő két év kilátásait, fejlesztési lehetőségeit, a szükséges megszorításokat már most meghatározza az, hogy a költségvetésen belül a bértömeg növekedésének mértéke minden más szempontot, megfontolást megelőz. Ma a költségvetésben a mintegy 3,5 milliárd forint bér, illetve a bér és bérjárulékok a legnagyobb tétel. A következő két évben a közszférában a béremelkedés mértéke mindkét költségvetésben meghaladja a 15 százalékot. Ebből az következik, hogy a teljes költségvetési összeg mintegy fele, hamarosan bér, vagy bérjellegű kiadás lesz.
A föladatot nem lehet megkerülni. A következő két év sem hozza meg a bevételek, és a kiadások természetes egyensúlyát. Megint, és újra év közben kell megtalálnunk a lehetséges, és egyben szükséges megoldást.

Márfai P.