Kedves Tiborc, feltehetőleg erről lehet szó (ld. fettel kiemelt!
Az altavizslán találtam a részletet:

"Az 1919-ben egyszer már kipróbált bolsevizmustól való félelem Magyarországon
is fontos komponense volt az antiszemitizmusnak, nemcsak a háború végéig,
ameddig “a zsidó veszély elleni védekezést” a hivatalos politika szervezte és
támogatta, de még 1945 után is. A poszt-Holocaust periódusban egész
Kelet-Európán, főként Lengyelországon, Szlovákián és Magyarországon
végighullámzó vérvádhisztériák és pogromok (lásd ezekről Az utolsó vérvádak című
könyvemet) azért is figyelemre méltóak, mert lehetővé teszik a Holocaustot
előidéző és végigkísérő kollektív pszichózis rekonstruálását és tanulmányozását.
Ne feledjük: ezekre az antiszemita jellegű tömegmegmozdulásokra akkor került
sor, amikor a hadicselekmények már megszűntek, az uszító propaganda
elhallgatott, és a németek nyomásával sem kellett számolni. A zsidó=kommunista
evidencia egyaránt nyilvánvaló volt az 1946. májusi kunmadarasi és a júliusi
kielcei pogrom résztvevői számára, akikre ugyanakkor a legprimitívebb vérvádas
hiedelmek és a szabad rablás vágya is hatottak. Tömegpszichológiailag egyébként
teljesen érthető, hogy a Vörös Hadsereg kiszámíthatatlan önkényeskedéseit, a
“malenkij robotot” és a kommunista demagógiát a demoralizált tömegek
összefüggésbe hozták a zsidókra szórt irracionális vádakkal, különös tekintettel
arra, hogy az újdonsült kommunista garnitúra és a rendőrség vezetői között a
várakozásnak megfelelően “túl voltak reprezentálva” a zsidó származású káderek...."

Pelle János: A Holocaust lezárhatatlan dossziéja