Hejj Wazull! :-) Nagyon kritikus hangulatban vagy mostanában. ;-)

Nézzük a válaszokat. Pontosan tudom, hogy gyakorláskor egy bizonyos szintig az ember megkéri a másikat, hogy legyen szíves és tegyen a kedvére. Sőt! Ha valaki ehhez hozzászokik, akkor az bizony néha önkéntelenül is a kedvére tesz a másiknak. Ilyen vagyok én is.
Na de mit csináljak, amikor edzésen (haladóbb szinten) szó szerint lehordanak a sárga földig, amikor meglátják, hogy nem is akartam eltalálni, megfogni, leütni a másikat? Tanulásomnak most épp abba a szakaszába értem, amikor el kéne kezdenem harcolni és nem csak harcot imitálni a tatamin. Ez nagyon nehéz, mert eddig még soha nem gondoltam senkire úgy, hogy el kell kapnom, neadjisten meg kell ölnöm. (Még jó hogy!)
De az ösztönző erő bizony mögöttünk van. :-) Mostanábban arról szól a hegyibeszéd, hogy csak úgy lehet rendesen gyakorolni, ha mindenki felvállalja a saját szerepét és aszerint cselekszik. És nem csinál meg semmit a másik helyett, vagy kedvéért. Ha nem is kólintjuk mindenáron fejbe egymást (bár pont most szakadt be valakinek a bőr a fején úgy 5 centi hosszan), azért ott van a jelzés, hogy "most megvoltál, haver!".
Tudom, hogy neked ez a fajta "játék" veszélyesnek és felelőtlennek tűnik, hiszen fakarddal és védőeszköz nélkül hadonászunk szándékosan felválallva a rossz (nem a predefiniált vesztes!) szerepét. Ennek oka sokminden lehet, de a legvalószínűbb az a másképp gyakorlás, a különböző célok és szempontok.
Nekünk azt mondják: mi értelme a gyakorlásnak, ha nem történik soha stressz-helyzetben, amikor tényleg az életedet, vagy "csak" a testi épségedet kell féltened? Mi nem indulunk versenyen, ezért edzésen kell megteremtenünk ezt a szituációt.

Nem tudom, hogy te vágtál-e már igazi karddal. Én még csak egy kiélezett iaito-t próbálhattam ki mindenféle bokrokon. Hát nekem nem volt elég a csuklóból indított rövid és gyors vágás ahhoz, hogy a fél(!) centi vastag ágat kettévágjam. (nem törésre gondolok, mert azt sajna többször is sikerült :-) ) Kesagiri, kiriotoshi. Ezek működtek a legtöbbször. Ez biztos fog majd változni, hiszen előbb-utóbb nő majd a tapasztalatom e téren. De abban biztos vagyok, hogy amikor edzésen vágást gyakorolok, akkor nem fogok rövid shomeneket vágni, ha tudom, hogy valszeg sz@rt sem érek velük a csattanáson kívül.

Másik okom a teljesebb vágások gyakorlására, hogy az aikido technikák inkább ilyen nagyobb ívű, erőteljesebb vágásokból nyerik erejüket.

Félrenézés, elbambulás:
Ahogy én azt elképzelem, hiába van a bal hüvelykujj a cubán, ha balkézzel nem lehet előrántani a kardot. Egy vásári tömegben, vagy egy ismerős mellett még a szamurájok sem mozogtak két kézzel a kardot fogva, bármikor kirántásra készen.
Vagy képzeld el azt a szitut, hogy épp beszélt valakivel, amikor oldalról meglepték. Arra még volt ideje, hogy kardjához kapjon, de kirántani már nem biztos, hogy ugyanúgy sikerült, mint "üresben". A szamurájok, kardvívók mind rettenthetetlen, bátor és kiváló harcosok voltak, de közöttük is voltak olyanok, akik éltek és akik meghaltak.

Összecsapás. Láttad a "Hét szamuráj" párbaj-jelenetét? Na, valami ilyesmire utaltam.
Messze állnak, közelednek, tudják, érzik, hogy mit kell, hogy vágjanak és hisznek is benne. Összecsapnak, az egyik továbbmegy, a másik ottmarad. Ez a lecsendesedés. Nincs újabb esély, nincs második menet.

Amikor valaki belép egy vágás hatótávolságán belülre, akkor vagy levágják, vagy nem. Ezt gondolom eddig is tudtad. De ha nem találják el és ő szorosan tartja a megszerzett nagyon rövid (kisebb, mint 20 cm) távolságot, akkor nem lehet azonnal újra vágni. Először el kell lökni a másikat (ilyesmit láttam kendo meccsen is). Most ehhez tegyük hozzá azt, hogy a belépő (és még élő) ember nem marad szemben, hanem mögékerülést játszik és máris gondban van az ellenfél, ha nem helyezkedik ügyesen azonnal.

Nem mondtam, hogy bármelyik általam itt leírt technika, vagy alapelv elsajátítása könnyű lenne. Semmi sem könnyű. Mindent gyakorolni kell és még akkor sem fog mindenkivel működni. De baj ez?
Ki mondja azt, hogy az ő rendszere univerzális és minden és mindenki ellen működik?
Sokan törekednek rá, hogy az általuk gyakorolt stílussal, plusz saját testi és szellemi képességeikkel minél nagyobb területet fedjenek le, de senki nem nevezi magát, vagy stílusát tökéletesnek (utóbbit még talán :-) ).

Belinkelek ide egy részletet Chiba sensei interjújából. Semmmit nem teszek hozzá:
Interjú Chiba Kazuo Senseijel

Utána jó éjszakát, mára nekem ennyi elég volt.

bout