Kard-pusztakéz és pusztakéz-kard, amit eddig edzésen láttam:

1. Főleg a távolság (érzékelése) és az időzítés fejlesztésére szoktuk gyakorolni. Megfelelő távolságra (jó messze) elindul a két ember. Az egyiknél bokken, a másiknál semmi. Útközben a bokken-es ember "kivonja" kardját, majd shomen uchi-t, de inkább kiriotoshi-t vág. A pusztakezes ember feladata, hogy ne találják el és a vágás végén olyan pozícióban legyen, ahol a kard már nem veszélyezteti annyira (magyarul minnél közelebb a kard markolatához) és a partner kontrol alá kerül (szorosan mellette, vagy mögötte a kard elől a partner testét fedezékül használva). Innen már csak valamilyen technikát kell csinálni. Az én szintemen nem könnyű, az biztos.

2. Ezt a részt főleg azért gyakoroljuk, hogy visszavezethessük a pusztakezes technikákat a kardtechnikákra, mert a fáma szerint az aikido pusztakezes technikáinak nagyrésze kardos-botos technikákból alakult ki. Ezért nem árt néha visszanyúlni a tradíciókhoz, hátha a nagy modernizálás közben valami olyasmit hagytunk el, amit még használhatnánk. :-)
Mi van akkor, ha a kardos ember elbambul és nincs ideje előhúzni a kardját? Vagy nála van ugyan, de oldalról meglepik és lefogják a kardot fogó kezét, így fegyverét nem tudja szabadon használni?
Szóval az alapszitu általában az, hogy a kardos ember nyúl a kardért, de a pusztakezes ezt időben észrevéve nem engedi kihúzni a kardot. Ilyenkor általában a fegyver (markolat, vagy a hüvely)aktív használatával egy pusztakezes technikára hasonló dolog szokott lenni a reakció, aminek a végén többnyire azért előkerül a kard is és elkerülhetetlenül lesúlyt.
A már kint lévő kardot fogó kéz lefogására hasonló reakciókkal szoktak válaszolni, bár itt már a pengét (legalábbis az élét) nem foghatjuk meg, de legalább vághatunk vele technika közben. Azaz ez a rész általában drasztikusabb véget szokott jelenteni.

Wazull:
Amikor a késes támad és ő is fejezi be az akciót, akkor azért nem éppen pusztakezes technikát szokott alkalmazni. Ha már úgyis ott van nála a kés, akkor nem fél azt használni is. Megfelelő helyeken egy-egy szúrás, vagy vágás máris új értelmet ad egy pusztakezes technikának. :-)

A pusztakezes technikák fegyveres analógiáiban pont az jelenti eleinte (meg még később is) a legnagyobb nehézséget, hogy zavar a fegyver jelenléte. Legtöbbször, legszívesebben eldobná az ember, mert akadályozza a technika végrehajtásában (fogni kell, útban van, beakad, stb. :-) ).
Ezért érdemes ezt is gyakorolni, mert pont arra vezet rá, hogy hogyan lehet minden szóba (és kézbe) kerülő eszközt aktívan és kreatívan felhasználni egy akció közben, mindenféle korlát nélkül.

Figyelem: A kard-kés, vagy kard-pusztakéz technikák (sőt, a többinél) gyakorlásakor általában nem úgy indítunk, hogy mindketten állunk egymással szemben 1-2 méterre és méregetjük egymást, mert ahogy Wazull is írta, itt már nagyon nehéz indítani. Sokszor percekig, órákig (?) kell keresni a másikon a nyitást. Jó 5-6-10 méterre elindulunk és akkor olyan lesz kívülről az egész, mint amikor összecsapnak a hullámok. Közeledünk, emelkedik a feszültség, majd bang és lecsendesednek a dolgok, de nincs megállás.

Az aikido mindig mozgásban van, inkább csak a kezdeteknél van a "szemben felállunk, alapállás, hadzsime" típusú gyakorlás, mert ez a fajta statikus gyakorlás segít a kulcspozíciók rögzítésében. Egy idő után (egyre inkább) a tori szinte meg sem áll, mintha az utcán sétálna és úgy dolgozik. A sebesség és távolság így egész máshogy ítélhető meg és az időzítés is egyre nehezebb, de pont ennek a fejlesztése a cél.
Tamura sensei szokott erre nagyon látványos példákat mutatni. Sétálgat körbe körbe és az emberek meg rohangálnak és hullanak körülötte, mint a legyek. -)

bout