Sineket külön nem, de több semleges gyár szállit egy különlegesen hajtogatott bronzlemez csikot, ami egyenáramu sinek talpfái alá helyezhetök, és a talpfák között kissé kiállva biztositják az áramellátást. Balhé, csak a váltok körül szokott lenni, mert ott meg kell emelni a kontaktusokat, hogy azok felemeljék az áramszedöt a sinkorona fölé. Igy az, ha minden jol megy zárlat mentesen csuszik át a keresztezödö sinek felett. Hát nem egyszerü megoldás, meg nem is szép. Elönyökröl alig hallani, tehát jobb ha mindjárt el is felejted.
A nem Maerklin által gyártott mozdonyok csak nagyon körülményesen vethetök be egy Maerklin terepasztalon, rendszerint futási kulturájuk évtizedekkel elözi meg a Maerklinét, azaz nem lehet öket egy lapra (sinre) tenni.

A Maerklin piacrészesedése pedig nemcsak az általa gyártott H0-as váltoáramu modellekböl jön ki, hanem mindenböl, amit gyárt (ma már a TRIX meg a MINITRIX is ide tartozik, meg a MAXI, stb.). Ezek a modellek sokszor sokkal drágábbak, tehát többet nyomnak a statisztikában.
A H0-ás Maerklinesek egy furcsa társaság, mert azzal etetik a világot, hogy ök az igazi modellezök, annak ellenére, hogy sok modell még csak nem is hasonlit az eredetire, a sinek katasztrofális geometriával rendelkeznek a modellek akkora ricsajt csapnak, hogy a klubban még beszélgetni sem lehet, de a börzén sok gyüjtö vagyonokat ad egy öreg Maerklin modellért.