Egyébként itt van, amit Európában szvsz. túlzásba viszünk.
A filozófiának sohasem a hit a célja.
Hamvas azt nagyon jól látta, hogy az elhazudott egszisztencia egyik megoldása, téli álma a jó meleg vacok: a hit lehet. "Én hiszek, lépten-nyomon vallok is róla, én jó vagyok, betartom a törvényeket, a szabbatot megtartom, üdvöm ezáltal bizosítva van."
Mai fordítása is van ennek a magatartásnak, de mindkettő a jutalomban bízik.
Arra kacsintgat, ami nincs. A vallás kínál jutalmat, megnyugvást, békességet, a hagyomány nem vallás, mindenki azzal az egy adott életével számoljon, amit kimértek számára. Ez a reális, hiteles egzisztencia. Minthogy büntetés sincs, ezért csalunk.
Megérjük - Hamvashoz visszatérve -, amit már néhány esetben láthattunk. Azt ugyanis, hogy előbb lesz valaki ismert külföldön, mint nálunk. Igazából például Kerényi sem tért vissza, és jó idő eltelik, amíg minden munkáját magyarra fordítják.
Miért?
Mert szegény, félművelt az ország, de abban egyik első, hogy nosztalgiával gondoljon Devecserire, a Mitológia Trencsényi- Waldapfelt jelentse számára, Pais professzort esetleg Láng Jánost és alig többet.

Ezen nem lehet segíteni?