Tegnap, ma, holnap

Tegnap nem törődtem
A világgal, éltem, mintha
Nem volna dolgom, mintha
Azért lennék itt, mert
Valaki úgy döntött, jó lenne
Az időt pazarolni, legyen
Még egy fecsérlő, még egy
Naplopó, soha nem elég,
Ami van, mégsem kell, hogy
Bármit is tegyél azért,
Hogy egy nap azt mondhasd,
Megérte a tegnap, nem szabad,
Bekötetlen fejjel kell
Nekiszaladni a falnak.

Ma már azon bánkódom,
Miért tettem, amit tettem,
Miért voltam tudatlan,
Hiába mondták, nem tanultam,
Hiába mondom, nem okultam,
Századszor teszem ugyanazt,
Ezredszer unom meg, nem zavar,
Hogy én teremtettem magamnak
Magánbejáratú poklomat,
Gyerekes szavakat mormolok,
Azt hiszem, okos vagyok, és
Hiába ismerem fel, ez nem jó,
Nem tudom, merre van a kiút,
Csak keresem, de nem találom,
Mert nincs. Mégsem akarom.

Holnap? Van még jövő?
Kérdések visszhangoznak,
Ostoba, elunt szavak, nem
Lehet, hogy senki nem tudja
Értelmetlen létét élni!
Nem lehetek egyedül,
Mikor mindenki itt van,
Nem gondolhatom, hogy
Itt maradok, mert tudom,
Egyszer vége a körforgásnak,
Egyszer meghalok én is,
És átadom helyem, más
Fogja kínozni magát, más
Fogja átkozni magát, de
Nem tudja, nem fog az átok,
Nem szabadulhat, mert
Ami az övé, az is marad,
Tegnap, ma és holnap.