Szia Édes Rachelám!!!!!!
Nagyon-nagyon OOOOOFFFFFFFFFFF
Örülök, hogy visszatértél köreinkbe, mert tényleg kellesz ahhoz, hogy minden müködjön a topikban. Neked ugyanis van erre időd, ha jól sejtem, nekem meg nincs igazán. De azért kibirtuk ezt a pár napot nélküled valahogy nem igaz????

OOONN
Ami a peulákat illetti, az a macik, a madrich becézése, szóval ez a foglakozás a rémálom. Főleg kezdőknek. Mert nem elég megirni a menetét, de azután le is kell vezetni azt, és csak ketten vagyunk 10-15 gyerekkel szemben. Na nem mintha ez azt jelentené, hogy ellenségként kezelem a cspoimat, de tényleg főleg az elején meg kell harcolni azért, hogy rád figyeljenek, csönde legyenek, hagyjanak dolgozni. Mert ha nem vagy elég rátermett, vagy nem tudsz egy két dolgot a herlyére tenni, akkor oda az egész gonsdosan kidolgozott peula, nem tudod a csoportot irányitani, és akkor kész kinszenvedés lesz a dologból. Persze, ha sikerül őket bevonni a témába, ha sikerül megfogni őket, akkor ez a z egyik legcsodálatosabb óra is, mert rájössz arra, hogy mennyire értelmes lehet egy 10-11 éves gyermek is. HA szerencsés vagy, és hamar megtalálod a hangot a csopiddal, akkor tényleg tök jó, mert megnyilnak neked a gyerkek, és hajlandóak akár vakon is bizni benned. Mindent elmesélnek, akár kiváncsi vagy rá, akár nem. De szerintem ez csodálatos. Nekem szerencsém volt az idén, mert nagyon jó csoportjaim voltak, akikkel tényleg élmény volt együtt dolgozni. Ez persze nem mindig van igy...