“Ez az elvtárs is eszdéesz felmenő, vagy kivételesen véletlen névegyezésről van csak szó???”
“Ha a Róza papája Imre, akkor kevésbbé lennék bizonytalan.“
“Na most akkor Hodosán papának nem volt egy testvére?
Én gyanítom, hogy ismerős neve lesz.”

Az idézetek szellemiségét követve ugorjunk vissza az időben:

„Véres az ujjad,
Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
Fájdalom díjába?”

„Mutató ujjamért
Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
Borzasztó halálát;

„A másik kettőért
Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
Minden nemzetségét!”

Bízom, benne, hogy azok, akiknek a fejében ma még középkori sötétség honol, előbb-utóbb végre felhagynak a leszármazottak és egyéb rokonok csesztetésével.