Nálam most nagy Hamvas őrület van, olvasom a Karnevált. Találtam is egy-két tanulmány róla. Azért érdekes volt elolvasni ezt a topikot, ahol nálam nagyobb tudású emberek kritizálnak. Én emlékezetem soxor elég gyenge, inkább arra figyelek, hogy milyen érzéseket kelt, vált ki belőlem az olvasandó. Amikor a Tabula Smaragdinát olvastam, akkor éreztem, hogy kb 15-20%-át értem, de a többit - mint lapáttal a szenet - nyomom be az agyamba. Valahogy jó volt olvasni és emészteni. Kell is neki még néhány év. Pl az élményeim, fogalmaim mások (én kevéssé keresztényiebbül és jobban keletiesen fogalmazok), de érzem, hogy nagyon közel járt a nagyon fontos dolgokhoz. Szerintem nem a tévedésein keresztül kell megítélni. Nagyon sok mindenről ír, gazdagon és tovább gondolásra késztet. Inkább nem is továbbgondolásra. MEGÉLÉSRE. Ahogy mindent meg kell élni. Bizonyos mondatai nagyon megérintenek. Nekem ennyi. Szubjektív. De szerintem ennek van értelme. Mert mi a valóság? Illúzió. Akkor mi az igaz, forráshű? :-))))