Na szóval. Azt hiszem, a 11 év alatt nagyon sokat változott a tábor szerepe és lényege. 1990-ben ez volt az egyetlen olyan hely Mo.-n (a zsinagógákat leszámitva),ahol a zsidóságról lehetett tanulni-beszélgetni, egy kis "jewish feelinget" kapni. Mi, az első generáció még úgy mentünk oda, hogy azt se tudtuk, mi az, hogy Izrael. Ma, mikor annyi kultúrális és vallási esemény, program van országszerte, sokkal fontosabb szerepet kapott Szarvason az, hogy régi, összeszokott társaságok nyaralnak, buliznak együtt. Sokan vannak olyanok, akiknek évente egyszer, itt nyilik lehetőségük összejönni egy kicsit. És van még valami, ami szerintem nagyon fontos: itt 2 hétig végre mindenki nyiltan vállalhatja a zsidóságát, anélkül, hogy ezért bárki megjegyzést tenne rá. Nagyon tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik a mindennapokban is felvállalják identitásukat, s ezzel egy csomó nehézséget. Én sajnos még nem jutottam el idáig :( Azt mindenesetre megfigyeltem, hogy Szarvason mindenki sokkal felszabadultabb, mint "civilben", olyasmikre is vállalkozunk, ami eszünk ágába sem jutna a tábor keritésein kivül (pl. ovisnak öltözve, plüssállatokkal rohangálunk fel-alá a kicsik esti programjának előkészitése közben).
Az érdekes az, hogy Szarvas varázsa megtörik a kapukon kivül: hiába van év közben egy csomó rendezvény, ami a táborral kapcsolatos, rendszerint nagyon kevés a résztvevő, és a hangulat egyszerűen NEM UGYANAZ. Lehet, hogy ez az oka annak is, hogy csak mi ketten irunk ide...
Nem tudom, a programokról mennyit hallottál, vagy mennyire érdekelnek, úgyhogy arról majd később irok, ha gondolod. Befejezésül még egy kis anekdota, tavaly történt meg velem:
Az első hét vége felé (12 napos egy turnus) odajött hozzám az egyik kis chanichám (8 éves, akkor volt másodszor Szarvason) és csillogó szemekkel azt kérdezte:
-Te mondd, mondd, igaz, hogy én zsidó vagyok?!
Hát mit lehet erre mondani?! (: