Kényszerből könyvet olvasni?? Mi értelme annak? Hogy túl legyek rajta, hogy beteljesítse az előítéleteimet? ((Amikor elolvastam a mostanában oly divatos angol meseírónő 1. kötetét, és teljesen kiszámíthatónak tűnt, a másodikhoz már úgy kezdtem hozzá, hogy szép "gyerekkönyv" lesz, és így tetszett is, többnyire - tudván tudva, melyik írói eszköztől mennyire lennék rosszul normál állapotban -, viszont a 3. kötetet már kölcsön sem kértem. De ez egy másik topic.)) Ha nagyképű vagyok, azt mondom: én szebb Fable-történetet tudok elképzelni, mint ő megírni. Vajon küldjek neki egy példányt belőle? :))) Vagy ő csak adni akar? :)))
Ismertek olyan fiatal/friss olvasókat, akik az utóbbi 3-4 VF valamelyikével kezdték az ismerkedést? Neki mi volt a véleményük?

Izé, lehet, hogy otromba barbár vagyok, de mit jelent az, amikor olyanokat írtok (nem Emi volt az első), hogy egy VF könyv tanít, segít, az életre nevel stb.? Mer engem egyszerűen csak szórakoztatott volt. Pedig, hajh...! :(

Magam részéről a megunt, polcfoglaló könyveket a városi könyvtárnak szoktam ajándékozni, mert eladni nem lenne szívem (a várható bevétel úgysem lenne arányban a mű olvastakori gondolatok esetleges felidéződésével, amikor a könyvtárban véletlenül a kezembe kerül valamelyikük), a Fable-könyvekre is ez vár majd, csak a lakásfestés után még nem kerültek le a padlásról, és ott pókok is lakoznak, és jujj! :)