Kedves Gábor!

Folytassatok vitát nyilvánosan Egelyvel vagy bárkivel, én sok sikert kívánok hozzá.

Akárhogyan is, én sem szeretnék egy olyan eszközzel kisérletezni, ami egyszerűen kiváltható néhány kontakt hőmérővel.

Viszont tudományos kérdéseket - a politikával ellentétben - nem népszavazással, televíziós vitával vagy közvélemény kutatással szoktak eldönteni. Vélemények gyüjteménye, spekulációk és megbélyegzés helyett konkrét kérdésekre szeretnék konkrét választ kapni. Akár akadémikustól, akár amatőr kutatótól.

Éppen ezért arra kérlek, hogy oszd meg velünk azt az elméleti modellt, ami megmagyarázza, hogy általában miért forog a kerék lassan (2-4 ford.) percekig, és mitől nő meg a forgási sebessége (energiája) jelentősen (14-22 ford.), egyik pillanatról a másikra?

Miért nő meg egyik pillanatról a másikra nagyságrenddel, kiszámíthatatlanul a kerék forgási energiája?

Hogy lehet, hogy a harmincegynéhány fokos kéz lassan és szeszélyesen forgatja, majd valamilyen hőmérsékleti átrendeződés hatására (ha jól értem az eddig említett érvelésedet) határozott irányba kezd el forogni, hirtelen, átmenet nélkül és legalább tízszeres forgatónyomatékkal?

Szeretnék magyarázatot kapni valakitől, aki _ezt_ a megfigyelést meg tudja magyarázni.

Nem csak a kerék forgását általában, mert az lassú fordulatszámnál valóban adódhat hőáramlásból és ennek tényleg semmi köze az egészségi állapot változásához.

Üdvözlettel:

Lovass László