Kedves Villma!
Én csak most olvastam ezt a bejegyzésedet, s remélem, azóta te is máshogy látod a dolgokat.
Szerintem igenis nagy szeretettel fogadott téged az a társaság, ahová beléptél, s bármikor nyitva áll előtted az ajtó. Sőt, még a csukott ajtók is megnyílnak, ha az ember nagyon szeretné...
Általában én is bátortalanul lépek egy idegen helyre, s aztán ha tetszik, s jó nekem ott, akkor vissza-visszatérek. Gyere te is bármikor. De ne légy türelmetlen, lásd, én is ott kucorgok hiányaimat olvasgatva valahol egy topicban, ahol pedig nagy szokott lenni a nyüzsgés.
Nem szabad megfutamodni... Olvasgass, s írd ki magadból a bánatodat...