Távolból visszatekintve úgy gondolom, hogy ezen az élethelyzeten, amiben vagy sokan keresztül vergődtük magunkat. Tipukusan az átmenet, amikor még bennünk van az irányított gyermek és az irányító felnőtt. Egy átmenet. Még bennünk van, hogy mi az amit elvárnak tőlünk, de ugyanakkor már a felnőtt is bennünk van, akinek kialakulóban van a saját elképzelése is a világról.
Tanulással kapcsolatban: Meg van a maga elképzelése, hogy mi az amit tudni, megtanulni akar, de ehhez egy sor olyan kérdéssel is foglalkoznia kell, amit saját magától nem vállalna, nem kíváncsi rá, nem érdekli, vagy nehéz. Lehet azonban hogy valami miatt lényeges, vagy egyszerűen a műveltséghez szükség van rá, ezért kötelező megtanulni.
Akarat kérdése. Amit meg akarunk tanulni, bármilyen nehéz is, kíváncsiak vagyunk minden részletére, tehát tudjuk, amit ránk kényszerítenek, hát nem tanuljuk olyan lelkesen.

Vizsgázni úgy kell elmenni, hogy: "tudom" vagy "szerencsém lesz", vagy az esélytelenek nyugalmával, de nyugodtan, s akkor általában sikerül.

A lelkiismeretfurdalásoddal kapcsolatban: Átmeneti állapotban vagy. Minden egy folyamat. Otthon megkaptad a vallásos nevelést, de most már a saját lábadra állsz gondolkodásban. Nem baj ez. A kisgyerek is csak akkor hiszi el hogy forró a kályha, ha már egyszer megtapasztalta. Meg kell ismerni mindent ahhoz, hogy eldöntsd mi a helyes. Egy gyermek szót fogad, egy felnőtt már a saját fejével gondolkodik, s ez így helyes. Persze tanulhatunk a más kárán is, de ez nem jellemző.
Az életedet sem egy nap alatt éled le, csiszolod tökéletesre. Ez is egy folyamat. Légy türelmes főleg önmagaddal. Erősen befolyásol a lelkiismeretességed. Kételkedésed is abból adódik, hogy mindent tökéletesen szeretnél megoldani. Igazából nincs veled semmi baj.