Nem, nem, nem, félreértettél. Azért hoztam elő a katolikus egyházat, mert itt azt jobban ismerjük, és ebben benne vannak az árnyoldalai is. Mellesleg gyanakvó vagyok minden "intézményesített" vallással kapcsolatban azért, mert vagy agresszióra épül, vagy ha nem, akkor a megértést, bizalmat, szeretetet (ne bántsuk törtrész-barátainkat, stb.) és még sok más ilyen eszmét emberek általában ki is szokták használni, mondjam inkább úgy: visszaélnek vele. Adott tehát egy valaki, aki keresi a helyét, és kvázi mint egy boltban, elékerül az "áru", azaz találkozik eszmékkel, de leginkább vallásokkal, sőt, az azokhoz kapcsolódó egyházakkal. És akkor jön az, hogy a setét középkorban milyen disznóságokat csináltak a papok, de nem is kell messzire menni, itt van I. János Pál ügye 78-ból, stb. Nem tudunk viszont szinte semmit arról, hogy miket műveltek a buddhista papok, csak sejtéseink, illetve néhány apró információ, de egy biztos, annyit tudunk, amit ők elmondanak magukról. Tudom, ez nem a vallásról és az értékrendekről szól, mert nyilván, semmi közöm azokhoz, akik ezekkel visszaéltek, ám mégis, sokan összekeverik. Beszélgettem már néhány emberrel ilyenekről és az derült ki számomra, hogy a kereszténységet azért utálják, mert inkvizíció és más baromságok, de bezzeg a buddhizmus. Naszóval, ezt ma nagyon sokan így fogják fel. Nem Te, Csinovnyik, meg nem én, hanem nagyon sokan. Hogy kérdésedre is válaszoljak, nem tudom megítélni, hogy ki mennyire vallásos, sőt nem is érdekel. A hit megint más, részemről ez fontosabb, és sosem az vetődött fel, hogy hogyan nevezzem "a főnököt", azaz nem is úgy vetődik fel bennem, hogy na akkor most mégis melyik templomba járjak, amin kakas van, vagy amelyiken ilyen-olyan kereszt, esetleg ahol pöttyöt nyomnak a homlokomra.