Igazad van, Dzsungelnyuszi, hogy azokat az embereket háttérbe szeretnéd szorítani az életedben, akik mindenben okosabbnak tűnnek és helyetted akarnak lépni.
Mert őket a jóindulatú elfogultság vezeti általában.És nem mérik fel a helyzetet objektíven.
/Az én drága édesanyám velünk -három gyermekkel- volt olyan elfogult, szegénykém, hogy a legszebbnek és a legtehetségesebbnek látott bennünket.Aztán én voltam a legérzékenyebb és én csalódtam a legnagyobbat, amikor kiderült hogy nem így van.:-(/
Ez a nagymama azonban nagyon önző módon szerette Ágit, és személyes sérelmének vette, hogy a férjével nem tudott kijönni.
Egy anya nem ír indigóval a saját csalája körében.
Úgy látom, leginkább önmagát féltette.
/Szomorúan jegyzem meg, bár elég laza asszociáció, hogy a Hit Gyülekezetében is volt egy szülő, akinek a lakás elvesztése jobban fájt, mint a fia felekezeti csatlakozása.Így hiteltelennek bizonyult, Verebes hozta ki belőle ezt a motívumot./
Egy frusztrált szülő, aki hajszolja a lányát, hogy azt érje el, amit ő szeretne.És hergeli, ha nem azt éri el.
Dzsungelnyuszi, belül nem voltam.
Ha azonban Ági az ingatlant pénzzé akarta volna tenni, nem tudta volna, mert a felét a férje perelte.
Ha kiegyezik a férjjel, akkor is csak telekáron tudta volna eladni, mert az új tulajnak a lerombolás olcsóbb lett volna, mint az átalakítás.
Ráadásul az ingatlanok értéke ott csak az utóbbi talán három évben ugrott meg.
Az egy "kocsis" hely, sűrű erdővel a szélén, ott gyalogosan a mai közbiztonság mellett -főleg gyermeknek- nem lehet közlekedni.
Üdvözöllek:
micácska