Mát:=már, és az ellkérni persze egy l, majd valahol meg kihagyokegyet helyette. :-)

A túra történetéhez tartozik még két szép kerek szám:
1000 és 1024
Ugyanis az idei ezredik és 1024. gyalogtúrás kilométeremet is tegnap abszolváltam a Piros 85-ön (ami hosszát tekinte egyéni rekord). Hurrá!

A célban a rendezőgárdával reggeliztem. Alapvetően barátságos ez az MVTE-s (és azt hiszem, egyúttal TTT-s) társaság, de iszonyú nagyképűek és beképzeltek. (Persze hogy nem mind.) Amikor meg mertem említeni az ezredik kilométert, nagy röhögésben meg lesajnálásban törtek ki. Itt a menők háromezer fölött játszanak, ami persze jó, de miért kell lenézni, aki nem minden szabad percét tölti ezzel a tevékenységgel? Nekem az ezer nagy dolog, és azt hiszem, itt a topicban még elég jó helyen állok vele. :-) Semmi empátia bennük, ha valaki nem csípőből teljesíti a Piros 85-öt, hanem nehezen, küzdve -- szerintem nincs a helyén az értékrendjük, mert a küzdelem emberileg sokkal értékesebb, mint a trófeák hada. Én például nagyon nagyra értékelem Gallyacska teljesítményét, aki minden edzés nélkül, fájós térddel elég jó tempóban eljött Dömösig, és a végén még a szendvicseit is nekem adta. :-))) (Amúgy kettővel több szendviccsel értem haza, mint amennyivel elindultam, tehát a túra mérlege pozitív. :-))
Tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy viszont ugyanez a társaság volt, akik felszedtek a Corvinon az éjszakában, mikor járni nem bírtam a vízhólyagoktól, és mikor leültem kiszúrni meg beragasztani őket, képesek lettek volna nyolcan várni rám, míg elkészülök, ha el nem küldöm őket, de előtte háromszor rákérdeztek, hogy biztosan folytatom-e, nehogy ottmaradjak éjjel az erdőben. Tehát rendesek, csak csak. (Nincs vége a mondatnak, elfogyott a szókincsem, mert éjjel egy múlt, és nézni akarom közben a Göncz-interjút.)