Orultek voltunk, szerelmesek es felelotlenek. Ket hete voltunk egyutt amikor
O teherbe esett. En megkertem a kezet.
Mondtam, hogy rajta all, meg akarja-e tartani, en szeretem, es orulnek ha megszulne.
Eltelt harom het, idegesek voltunk, de tobbnyire pozitivan allt O is a babahoz.
Tegnap beszelt az orvossal, hogy el akarja vetetni. Azutan nekem is megmondta.
Azert, mert nem bizik bennem. Tul gyorsan tortent minden es miert nem vigyaztam.
Meg fel, hogy igy magamhoz lancolom. Tudomasul kellett vennem.
En pedig nem birom elviselni, hogy egy meg nem szuletett embert a mi felelotlensegunk
es bizonytalansagunk pusztitson el. Barmire kesz lennek, hogy megszulethessen.
Meg arra is, hogy elhagyjam Ot, pedig jobban szeretem, mint magamat.
Nem tudok igy letezni. Nincs megoldas.
Ki kellet irnom magambol, de nem segitett ez sem.
UDv.
BAl