Kedves AmBesten!
Egy másik verset küldök Neked most. Ez számomra az egyik legkedvesebb. Nem csak emberi, hasonlóan a Te szavaidhoz, hanem kicsit tragikus is. Sajnos az indexen nem lehet írni kétpontos i-t (mély i), e-t (szögödi :) és a-t (zárt e), ezért ezen betűk mögé írom a két pöttyöt, remélve, hogy nem lesz túl zavaró. Így is érdekes a magyar nyelv egyetlen élő selypítő nyelvjárása.

Csángó fohász (forrófalvi változat, XIX. század)

Csángó magyar, csángó magyar
mivé le:ttél csángó magyar.
Ágról szakadt madar vagy ta:
kiva:tta:tva:, a:lte:metva:.

E:gy pusztába ta:lepe:dtél,
mellik országnak na:va:ztél.
Moszt sze: országod, sze: hazád,
csak az úriszta:n gondol rád!

Idege:n nya:lv hábori:tja, nyom,
olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz éna:ke:lni, gyónni:,
anyád nya:lvén i:mádkozni:.

Én iszta:ne:m hova la:szünk,
kölökeink sz mi a:lva:szünk.
Mike:t apái:nk őriztek,
a:lpuszti:tják szép nya:lvünket.

Halljuk még, áll Magyarország.
Óh iszta:nünk ta: isz me:gáldd!
Hogy rajtunk isz sza:gitsza:nek,
sz a:lva:szni na: e:nga:dje:nek.

Ma:t mík isz magyarok vagyunk,
még Ászi:ából szakadtunk.
Úriszta:n szorszunkon szegits,
csángómagyart a:l na: va:szitsd.

Milyen gyönyörű és milyen dallamos! Kár lenne veszni hagyni (összesen mintegy 150 ezer csángó él még)…