Sziasztok!!

Kicsit belepiszkálok a 'méhkasba'. Föleg most nálad t_matey. Hitem szerint a szeretete miatt teremtette meg a lelkeket hogy mi is részesulhessünk az abszolut jóban és nem azért hogy tapasztaljunk, ISTEN beléjük helyezve az isteni szikrát vagy más szóval 'őstitkot' aminek akkor még a tudatában voltunk. Volt még /csak a megfogalmazás kedvéért irtam mult időbe ez persze most is megvan és meg is marad/ szabad akaratunk is amit mi roszra használtunk és a szeretetet nem sugároztuk egyformán hanem diferenciáltan, ezzel vétettünk a szeretet törvénye ellen. A késöbbiekben aztán még tetöztük félrelépéseinket aminek eredményéül szépen lebuktunk szellemileg a egészen eddig vagy még lejebb, de mivel az ISTEN szeretete végtelen ezért lehetőséget adott és ad több életen keresztül hogy azt a gyönyörü, sugárzó szellemi ruhánkat ami a bukások következtében bemocskolódott, elsötétedett letisztítsuk hogy visszatérhessünk az ATYÁHOZ.
Röviden ennyi lenne a hozzászolásom.
Kiváncsi lennék mi a véleményetek.
Üdvözlettel.
Szotvalto