Zempléni 110/Öreg Bence Nagy-Milic túrája

Sátoraljaújhely Budapesttol 266km, az utazás elég hosszú, a közlekedés meg kifejezetten sz*r. Végülis az éjszakai postavonattal mentem Miskolcig, egy csomó részeg brazil társaságában. Mit mondjak, felemelo volt. Miskolcon egy órás várakozás után indult a vonat Újhelyre. Kicsit aludtam, arra keltem fel, hogy Bodrogolaszinál járunk. Balra a Zemplén vonulatai, jobbról egy völgy, amit - ameddig a szem ellát - belep a pára. Egy helybeli felvilágosított, hogy a Bodrog völgye ez. A völgy felett épp keloben volt a nap. Csodálatos látvány volt!
Magáról a túrára részletekben most nem térnék ki, két nap alatt sok minden történt, amit soká tartana leírni. A túra sokat ment az Országos Kéken, sajnos az elején volt egy rövidítés, amit két Kéktúra ellenorzopontot levágott (volna). Én kitértem, hogy szerezzek pecsétet. Ez nem volt 100%-os ötlet, mert bár mindkét helyre eljutottam, nem tudtam (olvasható) pecsételést begyujteni bélyegzopárna hiányában. Legjobb ötletem az volt, hogy a tollamból kivarázsolt tintával próbálkoztam, de túl suru volt, ezért most van két olvashatatlan bélyegzésem. Az elso nap estéjén egy szlovák vadász majdnem szarvasnak nézett... uhhh...
A turistajelzések a Zemplénben eltérnek az általam megszokottaktól. A Pilisben, ha 100 méterig nem látok jelzést, akkor már teljesen beparázok, hogy eltévedtem. A Zemplénben más a helyzet: ott ritkák a jelzések. Gyakori, hogy akár 500 métert is menni kell egy jelzésig. A leghosszabb szakasz kb. 2000-2500 méter volt! Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy jók a jelzések, ugyanis ott nincs olyan (legalábbis én nem láttam), hogy a széles dózerútról hirtelen letér a jelzés egy alig látható ösvényre. A Pilisben ugye ez elég gyakori (Nagy-Villám és Dobogóko között a többször emlegetett, forgóajtó utáni, korlát elotti balra fel Borjúfore - de még sorolhatnám). Ha a Zemplénben egy elágazáshoz érsz, akkor jelzés nélkül is bátran tovább lehet menni azon az úton, amelyik valószínubbnek tunik, biztos, hogy az lesz a jó út. Igaz, ha ezt nem tudja az ember és míg nem szokja meg, addig izgulhat rendesen. :)
Bár a Zemplén nem egy magas hegység (javítsatok ki, ha tévedek, de a 893 méter magas Nagy-Milicnél nem láttam magasabbat - az átlag pedig 4-500 méter), jónéhány helyen gyönyöru kilátásban volt részünk. Nagy-Milicrol jut eszembe: SK! Nem jártál ott? Ugyanis a teton áll egy oszlop, jó nagy "SK" feliratot mázoltak rá ismeretlen kezek. Persze lehet, hogy ez csak azt jelzi, hogy itt kezdodik Szlovákia. :)
Egy kicsit gázos volt az elso nap vége, mert rámsötétedett az erdoben. A meredek ösvényt vastagon borította az avar, ami alatt jókora kövek, vastag ágak feküdtek, úgyhogy erosen kellett figyelni, hova lépek, másrészt azt is elég nehéz volt kivenni, hogy egyátalán merre megy az út. A jelzéseket már írtam, hogy riktásak. Néha azt vettem észre, hogy 10-20 méterre letértem a ösvényrol...
Volt egy szakasz, ahol a fenyofák kifagyás miatt kidoltek. Ezt is sötétben láttam, félelmetes látvány volt. Képzeljetek el egy erdot, amit egyszeruen összedolt.
Az elso rendezésbol adódóan voltak gyerekbetegségek, de ezt szerintem jövore már kiküszöbölik. A nevezési díj 1000 forint volt (ellentétben a kiírással), ebben pár ep-nél üdíto, csoki, az elso nap végén csodálatosan finom gulyás, szállásdíj, másnap reggel cappuccino foglatatott benn. Ebbol csak a szállás volt 600 forint listaár szerint.
Mindössze 19-en indultunk, remélem jövore sokkal többen leszünk, ugyanis nagyon szép túra.