Akkor ez egyáltalán nem volt furcsa. Gyerekkorunk óta együtt játszottunk, rengeteget voltunk (tesómmal) náluk, és Ő nálunk. Szóval szinte családtag volt. Amikor meg középiskolások lettünk, akkor meg suli után, vagy mikor ráért inkább nálunk volt mint otthon. Szóval ez egyáltalán nem volt furi, mert így szoktam meg.