matey:
Bingó. Most épp ugyanarról beszélünk. Hosszú hozzászólásom legfőbb mondanivalója volt, hogy szerintem te, és még sokan mások semmiféle kinyilatkoztatásban nem hisztek, hanem filozófiailag alapozzátok meg a reinkarnációhiteteket. Ehhez semmilyen értékítéletet nem kapcsoltam, csak azt a következtetést, hogy ha így van, akkor egyenlőre korai iderángatni a Szentírást, filozofáljunk!

Csak egy megjegyzés: ez is Occam borotvája. Amíg a józan ész eligazít, nem kell a kinyilatkoztatás. Persze én általános, semleges elvként egyetértek Occam borotvájával, ezért nincs kifogásom azellen, hogy alkalmazod. Csak vedd észre, hogy ezt teszed!

Én pedig azért nem alkalmazom itt Occam borotváját a kinyilatkoztatásra, mert úgy vélem, a józan ész nem igazít el. Pontosabban: egy meglehetősen pesszimista végkövetkeztetéshez vezet arról, hogy halálunk után egyesülünk a Nagy Egésszel és csókolom. Ezek után vethető föl a kérdés: no és mit akar a Nagy Egész? Ez a kinyilatkoztatás kérdése.

sabik:
hoztam szellemi példát. Erről szólt az első hozzászólásom, és attól kezdve majd mindegyik: a lélek a testben olyan, mint a szépség az anyagban. Egyszeri és megismételhetetlen. Amikor „megismétled”, akkor valójában új szépséget hozol létre. Erre azzal jöttél, hogy a szépség szubjektív. Persze, hogy az. Éppen ebben van a hasonlat ereje. A szépséget csak az emberi szellem tudja észrevenni, vagyis ez valami, amit érzékeink nem éreznek, a tudatunk fog föl. Jó, igazad van, nem mindig fogja föl. No és? A hasonlat működéséhez bőven elég, hogy néha fölfogja.

OFF
Vigor:
köszi, majd szétnézek, kis idő azért kell még, hogy megtanuljam a dolgokat.