Nekem volt arab kollégám. Intelligens, szellemes, nyilt, humanista pasinger volt. Hihetetlen jókat lehetett vele dumálni. Figyelt az emberre, ha valami meglepöt mondtam neki, képes volt napokig gondolkozni rajta, s egyszer csak visszatérni a témára, napok múlva, új szempontokkal. Nem volt tabu-téma, nem volt, hogy "ez nem piszi".

Voltak dilijei, ha valamit elszúrt, dühös lett, de ha észerevette, hogy mosolygok rajta, leállt. Egyéni érdekei védelmében hihetetlen dolgokra volt képes. Sokszor összecsaptumk keményen, de soha nem volt tartós a harag.

Évekig nem találkoztunk, aztán összefutottunk egy társaságban. Ott folytattuk a jól esö dumálást, ahol abbahagytuk. Asszem a társaság cseppet meg is ütközött rajtunk. :)

Mindent összevéve, nem volt érdektelen ember, söt.