"Nem én vagyok korrupt, hanem a világ az" -mondta a
nagyeszű Suchmann T. (ÁPVRT) szoci polgártásunk egykoron.
És ebben történetesen igaza volt.
Senki nem állítja, hogy ez helyén van. Senki épeszű
ember nem állíthatja, hogy majd ő megállítja a viszaéléseket,
felszámolja a korrupciót. (Ezt általában ellenzékből szokás
mondani) A korrupció ugyanis csakis a
Hatalomban tenyészik. Ott, ahol a döntések keletkeznek.
Márpedig a hatalom az nem meghaladható, mindig kell,
hogy legyen, aki dönt. Ezeket igyekeznek "motiválni" azok,
akik szeretnék, hogy éppen nekik legyen jobb.
Megvesztegetni sem könnyű. No nem azért, mert nem hagyják
magukat, hanem mert nem mindenki tudja, kit kell, és mikor.
Ez egy elég zárt kör.
Sajnos a rendszerváltáskor lett elb..va a dolog. Amikor még
hittünk a tiszta közélet lehetőségében és erre nem figyelt oda
kellő súllyal az új kormány. Spontán provatizáció, miegymás.
A pénzszag megszédített sok embert. Politikusokat, főhivatalnokokat.
Azóta csak romlik a helyzet, mert a "zsákmányból" mindenki akar.
Egyszercsak vége lesz ennek. Mikor majd a politikus nem lesz más,
mint egy szakma, mikor majd az adómorálunk is helyére kerül. Amikor
adóteltitkolni nem összekacsintós kuruckodás, hanem majd lesajnálós
hótt ciki lesz.