Kedves Satya,

érdekes, hogy ennyire ezen a listán nincsenek hozzászólások. Kicsit az összes listatagra nézve elszomorító. Azt gondolom, hogy "véres" elvi vitáink mellett többet kellene írni a családjainkról, hiszen ez az a terep, ahol mindannyian a legtöbbször elvérzünk kereszténységünkben. Otthon mindeki legombolja a nagy mellényt, amikor szeretettelen házastársával, gyermekeivel. Azt gondolom, hogy senki se tud keresztény lenni csak attól, hogy felekezetbe, eseményekre jár. A Sándor, egy istentisztelet vagy egy mise (elég ökumenikus? :-) nem helyettesítheti a mindennapok kapcsolatait. A szolgálat és a feláldozódás akkor nem elmélet, ha egy családban, közösségben a mindennapok részévé válik. A katolikusoknál ennek komoly jelei vannak ill. sok helyen bántó hiánya. Hogy megy ez máshol?

Almaeper