"Daniken és társai" másodkézből szerzett, félig vagy félig sem megértett tényeket próbálnak értelmezni. Konkrétan Danikennel kapcsolatban szép gyűjteményem van olyan állításaiból, melyek tarthatatlansága középiskolás tudás és némi olvasottság birtokában is nyilvánvaló. Ha könyveiket stilárisan is elemzed, rájössz, csak olyanok számára elviselhetők, aki a következő fejezethez érve az előzőt már kezdi elfelejteni. Ha a tudomány seggén élősködő piócának nevezem, azon csak az igazi piócáknak van oka megsértődni.

Hancock annyiból más eset, hogy ő újságíró, valamivel magasabb szinten műveli ugyanezt, és általában hivatásos tudósok, szakemberek társaságában mutatkozik. Az általa közvetített állítások forrása tehát a hivatalos tudomány környékén van, az állítások persze erősen vitatottak, ez a tudományban teljesen normális. A probléma mindössze annyi vele, hogy túlságosan szenzáció-orientált, és így másod- vagy inkább harmadrangú kutatókat juttat teljesen indokolatlan mértékű nyilvánossághoz.

Ha valami nem volt, aztán lett, akkor feltételezzük, hogy feltalálták (illetve felfedezték, a dolog természetétől függően) Ahhoz, hogy értelme legyen újra elővételről beszélni, nem elegendő, ha nem tudjuk megmagyarázni a feltalálást, az is szükséges, hogy valami bizonyítéknak legalább a reménye meglegyen, hogy az a valami mégis volt az eddig tudottnál korábban.

Az ősi "technikai leírások" értelmezésénél a probléma az, hogy az ember könnyen kitalál egy elméletet, aztán mint legvalószínűbbet, hirdeti azt fene hangosan, és aki nem képes annak nagyszerűségét belátni, azt fantáziátlannak tartja (többek közt). Pedig egy közül legvalószínűbbnek lenni nem nagy ügy. Gyártson a koma ugyanarra a témára három olyan elméletet, ami legalább 70 %-os, majd megtudja, mi a fantázia! Aztán persze a fantázia helyett kapcsolja be a kritikai érzékét...

Michelangelo szerkezetei szerintem éppen nem úgy néznek ki, mint rekonstrukciós kísérletek. Akkori valós igényekre próbált megoldásokat konstruálni, melyek "kvalitatíve" jók voltak, csak éppen az első kísérletek során kiderült volna, amit ma már fejből is tudunk,
- hogy pl az ejtőernyő inkább 40-60 négyzetméteres legyen, mint az általa rajzolt 5-10,
- vagy hogy harci kocsijába legalább 40, de inkább 100 ló ereje kellett volna, nem az általa tervezett pár emberé,
- vagy hogy az ember madármódra szárnyakkal csak akkor repülhetne, ha tartósan képes lenne arra az erőkifejtésre, amire az atléták is csak rövid ideig: oldalra kinyújtott karral függeszkedni a gyűrűn.

Ezzel szemben mi indokolja, hogy előzményt tételezzünk fel, mármint a köztudottakon túl?