Aesopus Creative Commons License 2000.10.11 0 0 668
---

Tortent egyszer, hogy a ganajturo meltatlankodva az irigysegtol az istenekhez fordult nem talalvan igazsagosnak amiert az emberek oly tisztelik a sast, amelyet Zeusz madaranak is tartanak, de megvetessel fordulnak feleje a ganajturo fele.

Zeusz ekkor igy szolott hozza: Ugyan hogy is tisztelnenek benneteket egyforman, hisz amig a sas szarnya a levegot szeli, addig te masok urulekeben turkalsz ?

A ganajturo nem feledkezett meg az ot ert serelemrol es szuntelenul szemmel tartotta a sas feszket. Ha a sas valahol lerakta a tojasait, magasba emelve legorgette es osszetorte azokat, mindaddig mig a sas Zeuszhoz fordult - leven az o szent madara.

Zeusz megengedte, hogy a sas az o oleben koltse ki tojasait. Amikor ezt a ganajturo meglatta, ganajbol labdacsot keszitett, felrepult vele a magasba es amint Zeusz ole folebe kerult, radobta. Zeusz felallt, hogy lerazza a ganajt, nem vette eszre a tojasokat esa foldre ejtette oket.
Ettol kezdve amikor a ganajturok megjelennek, ott a sasok nem koltenek.

---

Előzmény: alfalfa58 (-)