lépcsömászó Creative Commons License 2000.10.10 0 0 605
madcat:
Nem tudom ismered-e azt a tudományelméleti alapelvet, hogy „ne tételezzünk föl fölösleges létezőket!” Avagy: két azonos magyarázóerejü elmélet közül az egyszerübbet kell elfogadni. Hogy miért? Csak. Mert elegánsabb. Mindenesetre a nyugati gondolkodásmód erre a srófra jár. A gravitáció végül is nem kevésbé csodálatos, mint az a középkori elgondolás, hogy angyalok forgatják az égitesteket. Fogalmunk nincs, mi az a gravitáció. De egységes magyarázó elv sokmindenre, ezért ezt fogadjuk el, az angyalok égitestforgató küldetését pedig nem valljuk többé.

Ami engem illet, ezért zárom ki automatikusan az egyik korábbi hozzászólásomban említett szakállas törpe létét, aki itt lakik a szobámban, csak semmilyen módon nem érzékelhető, ezért zárom ki a hétfejü sárkány létét, és ezért zárom ki a lélekdepó létét, amit a reink. elmélet föltételez. Egyszerübb ugyanis azt gondolnom, hogy egy világlélek lakik mindannyiunk testében, mint azt gondolnom, hogy sok lélek kavar sok testben. Persze ezt a világlélek-dumát nyilván keresztény módon értem, vagyis azt gondolom, hogy Isten Szelleme lakozik mindannyiunk testében, de egyikünkkel sem azonos.

Szóval az elsö leveledben említett elvnél erösebb az, amit én a magam reménytelenül nyugati eszével vallok: állítani valaminek a létét szerintem csak akkor lehet, ha tapasztalatilag meg vagyunk győződve annak létéről. Azt viszont sokadszorra megismétlem, hogy a tapasztalat nem azonos az érzékszervi tapasztalattal. Az énemröl nem azért tudok, mert megfogtam.

sabik:
Ha egyedül élnék a világban, semmit nem tudnék a Plútóról. De társadalomban élek, megbízható emberek azt mondták, létezik. Amikor azt mondom, csak olyasmiröl tudok értelmesen beszélni, aminek tapasztalati alapja van, nem föltétlenül a saját tapasztalatomról beszélek. Nyilván nehéz kérdéseket vet föl, hogy a másik tapasztalata mennyire megbízható. Van helye a kétkedésnek. De az a fundamentális kétkedés, hogy helyből semmit nem hiszek, amit a másik mond, kivitelezhetetlen és céltalan. A tapasztalati elvnek nem csak az érzékszervi tapasztalat megkövetelése lenne indokolatlan leszükítése, hanem a saját tapasztalat megkövetelése is.
Ezért terméketlen pl. a tekintélyelvüség radikális rombolása is. Egy csomó olyan dolog van, amit olyan emberek puszta tekintélye alapján kell elhinnem, akik azt mondják, „értenek hozzá”. Nehéz ügy, mert idöröl-idöre kiderül, hogy nem értenek hozzá. De akkor sem tudunk tekintélyelv, vagyis a másik emberbe vetett bizalom nélkül meglenni.
Itt jön be a Krisztus-hit problémája. Személyesen nem láttam a föltámadt Krisztust. De megbízhatónak tartom azokat az embereket, akik látták. Végül is az életüket adták azért, amit mondtak.
Másik fölvetésed a számítógéppel, meg a monitorral, anyagi hasonlat. Az anyagban részek adják ki az egészet. A szellemvilágban nincs így. A szépségnek nincsenek részei.

matey:
Még szerencse, hogy alapból nem kedveled a tekintélyelvü dolgokat, mert már közelállsz ahhoz, hogy fölszólíts arra, hogy kussoljak. Te azért véded a reink.-et, mert logikusabbnak tartod. De akkor legyél nyitottabb légyszíves a logikai ellenvetésekre, mert különben kevéssé hiteles, amit írsz. Nem örülök annak, ha katolikusok szenvedést okoztak neked, de mi most a reinkarnációról beszélünk. Számos olyan topic van, ahol a katolikusokat szidhatod. Itt is persze, de itt csak a reink. szempontjából. Emilben sincs kedved megírni a sztorit? Kíváncsivá tettél.
Megintcsak volt egy jó tartalmi hozzászólásod:

„vagy MINDENKI a pokolra jut (mivel csak egy lélek van) vagy MINDENKI a mennybe.”

Arisztotelész aláírná a mondatodat, pontosabban rákérdezne, mi az a pokol, és mi az a menny, és mi az a mindenki (mivel csak egy lélek van). De értené a mondatodat, és alapjában elfogadná.
Én (illetve - bocs, hogy a frászt hozom rád, de a Biblia) viszont ezért beszél testi föltámadásról. A megdicsőült világ anyagi világ, ahová a testünkkel megyünk be, ezért különbözőek maradunk. Ennyi a megoldás. Hogy van ilyen megdicsőült világ, azt Krisztus föltámadása miatt hiszem. Egyébként azt mondanám, mint Arisztotelész.
Ha nem lenne anyagi a túlvilág, csakugyan összeolvadna Istennel. Illetve hadd súgjak: van itt egy probléma, amivel még nem cikiztetek: mi van az angyalokkal és az ördögökkel? Ha érdekel a téma, szívesen kitérek rá.
Van pokol is, ahová szabad döntéssel lehet bekerülni. Senkinek nincs ugyanis olyan kötelessége, hogy a megdicsőült világba bemenjen. Ez a lehetőség Isten szabad ajándéka. A pokolról sokkal kevesebbet lehet tudni, mert nem jelzi előre saját testében a Feltámadott, hogy milyen az. Amit mond róla, annak alapján mind a klíma, mind a társaság elég kellemetlen benne.