Először írok ebbe a topicba, mert bár nagy BB-Fan vagyok mind a mai napig, nehezen veszem rá magam a nosztalgiázásra velük kapcsolatban. Legalább már fél éve nem hallgattam meg egy Bonanza-felvételt sem. Feltettétek a kérdést:Ákos hol lenne a Bonanza nélkül? És a Bonanza Ákos nélkül? Ugye,ugye...?
Én nem vagyok az elfogultabb Ákos-rajongók közül való, sőt, még talán rajongónak sem nevezném magam a szó valódi értelmében. Egész egyszerűen amint nem érezném meg dalaiban az őszinteséget, nem venném a lemezeit. Persze nehéz ezt koordinálni, hisz' alighogy megjelenik egy-egy új albummal, szinte "ótómatice" megyek megvenni. A Hűséget-most már bevallhatom- nem akartam megvásárolni. Végül megvettem. Nem mondom, hogy rossz, egy kicsit más, de nekem is hiányzik az a fajta régi feeling(itt most nem az indiánosdira gondolok) ami jellemezte őt a Beavatásig bezárólag. Én is azt érzem, mint Szigi, hogy tudnillik Ákos egyre inkább megindul a lejtőn- lefelé. Túl művésziesre veszi a figurát, egyre nehezebben emészthetőek a szövegei és mutassatok az új albumról csak egy olyan dalt, amit évek múlva is dúdolni fogunk, mint például a Hello-t vagy az Ilyenek voltunkat. Nem bántom én Ákost, hiszen ő teremtette meg az igényt a saját zenéje iránt és azt csinál, amit akar. Most ehhez van kedve. Más kérdés, hogy sokaknak ez nem tetszik.