Kalimera mindenkinek!

Ugyan már egy hete, hogy visszajöttem egy kellemes charterről, Budapest-Sofia-Mykonos-Naxos és 9 nap múlva vissza, de az élmény még friss. Én amúgy is nagyon szeretem Görögországot és a legutóbbi alkalom óta sem vesztett vonzerejéből (még az oble mocsok időjárás ellenére sem - akkor volt a kompkatasztrófa, hajók süllyedtek, stb).

Aktuális legnagyobb repülős élményem mégis most, csütörtök-pénteken volt, amikor is Őcsényben voltam a szokásos ballon-találkozón (persze csak mint vendég). Kétszer is sikerült repülnöm, egy reggeli és egy esti meneten. Mint már valahol korábban említettem, valamikor én is űztem ezt a hobbyt, de sajnos a körülmények (főleg az időhiány) nem engedik meg, hogy most is ballonozzak. Utoljára 1992-ben repültem ballonnal, úgyhogy 8 év elteltével kifejezetten élveztem, de nemcsak magát a repülést, hanem a hozzá tartozó sallangokat is (ú.m. briefing, kivonulás, előkészületek, leszállás, csomagolás, stb). Sikerült édes mamát (mármint a feleségemet) is megrepültetnem, amely este a szokásos avatási ceremóniával járt. Érdekes módon tetszett neki, másnap reggel is repült, pedig a repülőzésért nincs nagyon oda, meg vissza. Dehát ez a fajta szállás egészen más, nem igaz? (aki már ballonozott, az tudja)
Hát vessetek meg, de itt ebben a környezetben, ahol Boeingokkal, Airbusokkal tűzdelt élménybeszámolókat lehet olvasni (sőt, már-már kalandregénybe illő Saab, meg Hercules bevetések is vannak), ilyen élménnyel jövök, de nekem ez AZ IGAZI REPÜLÉS, a szabad szállás, amit meg minden nap csinálunk (elismerve minden szépségét és felejtve minden keservét, hiszen ezért jöttünk a repülésbe dolgozni), az valahol A MUNKA.
Óriási szabadságot éreztem a kosár szélére kikönyökölve és a szekszárdi dombokat szemlélve.
De ennek is vége, mától újra kezdődtek a hétköznapok és holnap reggel Banja Lukába repülök.

Sorry, ha valakit úntattam.

Badó