Wazull,
illetve akit érdekel a harci mesterségek őstörténete

Íme az ígért idézetek Keith Kernspecht „On Single Combat” c. könyvének (2. angol nyelvű kiadás, EWTO, 1997) történeti fejezetéből (294.-298. o). Elébe menve a szerző kilétét firtató esetleges kérdéseknek: Kernspecht a European Wing Tsun Organization feje, a második legmagasabb (9.) fokozatú WT mester a világon, a Bolgár Állami Egyetem és Sportakadémia, valamint a Plovdivi Egyetem professzora. 40 éve foglalkozik harcművészettel, a WT előtt a következőket tanulta: szabadfogású birkózás, díjbirkózás, Jiu-Jitsu, Judo, Kempo, Shaolin Kung Fu, Shotokan és Wado Karate, Kobudo, Tae-Kwon-Do, Aikido, Thaiföldi harcmesterségek, Escrima, Bruce Lee nem-klasszikus Kung Fu-ja. A német, francia, olasz, svájci és luxemburgi rendőrség különleges alakulatai, valamint az FBI túszkiszabadító team közelharc instruktora.

Az első feltevés annyira kézenfekvő, hogy csak a fejezet első kettő és utolsó mondatát idézem. A második feltevést viszont egészen odáig kihagyás nélkül idézem, ahol rátér a Ving Csun kialakulására (onnantól már leírtam a mesét kb. 1 hónapja).

1. A fejlődési folyamatok párhuzamosak voltak, és egymástól függetlenül mentek végbe.
Minden emberi lénynek két karja és két lába van, amelyek meghatározott módon mozgathatók. Csak korlátozott számú lehetséges (valóban hatásos) védés és támadás van. (…) A hasonló fizikai előfeltételek és a hasonlóan feltett kérdések hasonló válaszokhoz, azaz hasonló technikákhoz vezettek.

1. The development processes involved were parallel and took place independently of each other.
Every human being happens to have two arms, two legs and specific ways in which these may be moved. There is only limited number of possible (actually effective) attacks and defences. (…) Similar physical prerequisites and similalrly posed questions led to similar answers, i.e. to similar techniques.

2. A második elmélet abból a feltevésből indul ki, hogy egyik harci mesterségből alakult ki a másik.
Létezhetett-e olyan kapcsolat Görögország és Kína között, amely lehetővé tette, hogy a görög pankráció váljon a kínai kung fu ősévé? Mielőtt még hevesen csóválni kezdené a fejét, hadd mondjam el, hogy mind több és több szakértő és történész jut arra a teljesen lehetséges következtetésre, hogy Görögország nemcsak a mi nyugati kultúránk születési helye volt, hanem a leghatásosabb és legkifinomultabb fegyvertelen küzdelmi módszereké is. A történészek a következőképpen látják a harci mesterségek világtörténelmét (tömören összegezve).
Egyiptom: A harci mesterségek eredete, amelyek Krétán át jutottak el Görögországba.
Görögország: A pankrációt, boxot és birkózást Nagy Sándor juttatta el Indiába (i.e. 372 körül).
India (Nagy Sándor indiai hadjárata): Nagy Sándor a seregével vitte a legjobb pankrátorokat, hogy szórakoztassák a katonáit. A legyőzött indiai hercegek közül a legjobb harcosok ellen vívott viadalaikon mindig sikeresek voltak. A kelet hellenizációját még Nagy Sándor halála után is folytatták hivatalnokai. Az indiai harcosok kiegészítették a görörgöktől tanult új technikákkal saját indiai módszereiket.
Bodhidharma (Ta Mo), egy indiai királyfi (?) megtanulta ezeket a görög küzdelmi módszereket, amelyek hamarosan indiai jógagyakorlatokkal keveredtek, és egy tipikusan indiai stílussá fejlődtek. I.sz. 520 körül Bodhidharma megismertette a buddhizmust Kínában.
Kína Bodhidharma állítólag megtanította az ún. szerzetes-boksz gyakorlatokat (18-at) a Shaolin kolostorban, Hunan-ban (Kína). Bár ezek a gyakorlatok inkább meditatívak, mintsem harci természetűek voltak, a legtöbb specialista (tévesen?) a karate ősének tekinti. Későbbi mesterek előbb 72-re, majd 170-re növelték a gyakorlatok számát. Létrejöttek a kung fu állat-stílusai, elindítva számtalan más stílus kialakulását.

2. The second theory postulates that one martial art led to the development of another.
Could a link between Greece and China have existed which made it possible for Greek Pankration to become the ancestor of Chinese Kung Fu? Before you shake your head too emphatically, let me tell you that more and more experts and historians have come to the perfectly possible conclusion that Greece was not only the birthplace of our occidental culture, but also of the most effective and sophisticated weaponless fighting methods. Historians see the world history of the martial arts in the following (summarized) terms.
Egyipt. Origin of the martial arts, which were passed on to Greece via Crete.
Greece: Pankration, boxing, wrestling taken to India by Alexander the Great (around 372 BC).
India (Alexander the Great’s campaign): Alexander included the best Pankratiasts in his army to provide entertainment for the soldiery. Contests in which they were invariably successful were arranged with the best fighters of defeated Indian princes. The Hellenisation of the Orient was continued by Alexander’s officers even after his death. The Indian warrior class added the new techniques learned from the Greeks to their own Indian methods.
Bodhidharma (Ta Mo), the son of an Indian king (?), learned these Greek fighting methods, which soon became mixed with Indian Yoga practices and developed into a typically Indian style. In approx. 520 AD, Bodhidharma introduced Buddhism into China.
China Bodhidharma is said to have taught the so-called (18) monks’s boxing exercises in the Shaolin monastery in Hunan (China). Although these exercises were more meditative than martial in nature, they are (wrongly?) regarded as the origin of Karate by most specialists. Subsequent masters extended the exsercises to 72 and eventually 170 techniques. The animal styles of Kung Fu came into being and gave rise to countless other styles.

Kernspecht a történeti rész elején, a fenti idézetek előtt 6 oldalon keresztül részletezi az egyiptomi és görög előzményekről fennmaradt írott és ábrázolt emlékeket. Idézi Oyama „What is Karate” c. könyvét (Tokió, 1974) is, amelyben Sosai a második elmélet mellett teszi le a voksát, mivel a legrégebbi, 6000 (azaz hatezer!!!) éves harcmesterségi emlékek az egyiptomi piramisokban találhatók, falfestményeken és hieroglifákkal leírva. Homérosz az Iliász 23. énekében írja le ugyanezeket a technikákat. Oyama szintén úgy tartotta, hogy a görögökhöz Krétán át juthatott el az egyiptomi harci tudás. Sosai példaképének tekintette a leghíresebb görög birkózót, Milon-t, aki az olimpiai stadionban bikaviadalokat vívott puszta kézzel, és az ő példáját követte saját pusztakezes bikaviadalaival.