Jaru és Csau
2000.10.08
|
|
0 0
573
|
És itt egy idézet Németh László Ignotusról szóló írásából, ami még segítheti az eligazodást a kurvanyázóknak:
"Ezeknek a soroknak semmi közük az antiszemitizmushoz. Csonka-Magyarország
területén együtt él nyolcmillió ember. Ezeket ideterelte a sors, ezeket innét
kigyomlálni nem lehet és nem szabad. Ott az állam, gondoskodjon róla, hogy faji és
felekezeti ellentéteken túl, jól működő egységbe olvassza őket, vigyázva, hogy
minden csoport a maga helyére jusson s a legerősebb hegemóniája alatt (amely csak
a magyar parasztság s az ebből kinőtt új középosztály lehet) a többi is megtalálja
boldogulását. Más a művészet! A művészet a fajta megnyilatkozása. A művész az
alkatát írja, s a faj a különböző alkatok közös titka. A nyelv ennek az alkatnak a
zeneszeréül készült, a grammatikát, verset ez alakította ki. A művészet nem lehet
állami, tehát az államban együtt élő népeket kifejező. A művészet népi. A magyar
művészet a magyar népet jelenti. Amikor Ignotusék a művészszabadságért ragadtak
szablyát, azt kívánták, mert helyzetüknél fogva nem kívánhattak mást, hogy ők
magyar nyelven a maguk alkatát adhassák: tehát magyar nyelven csinálhassanak
zsidó irodalmat. Ez a törekvés, amily természetes, olyan szerencsétlen. Amilyen
áldás, ha idegen hatásokat magyar írók okosan szippantanak föl, olyan zavaró, ha
egy nyelven két nép fejezi ki magát. S a vendégfajra talán még rosszabb, mint a
gazdára. Mit mutat épp az Ignotusék rohama? Hiába volt az óriási számbeli fölény: a
zsidó irodalom lemaradt. Minden mesterséges élesztgetés ellenére sem mutathat föl
egyetlen igazi írónagyságot. Ami gazdagságot hozott, a szimbiózis nekünk hozta." |
|