Clairvoyance: Ákosnak valóban úgy tunik, hogy elfogyott a mondanivalója. Ezt különösen azok érzékelhetik, aki csak a rádiókból ismerik Ákost, hiszen a legutóbbi, rádióban is hallható dalai (Keresem az utam, Huség) nem a legsikerültebb alkotásai.
Ennek ellentmond egy 1997-es, Beavatás után készített Z magazin-interjúrészlet:

"Évrol évre egyre nagyobb erofeszítés a megújúlás nekem, hogy ne ismételjem önmagam. Úgy gondolom, nem is adnám ki a kezem közül az albumot vagy a dalaimat, ha úgy érezném, hogy önismétlo. Önkritikus vagyok. Ha már unalmas leszek saját magam számára - ez sokkal hamarabb lesz, mint a közönség számára, mert gyorsabb a reakcióidom, ez kiderült - akkor biztos, hogy abbahagyom"

Ezt én akkor nagyon komolyan vettem, viszont mostanában egyre többször arra gondolok, hogy ez nem más, mint amolyan "Robert Smith féle" ijesztgetés. ("I never said I would stay to the end…").

Ákos koncertek elott talán már Neked is feltunt, hogy a tömeg állandóan Bonanza-dalokat énekel (amikor a koncert végén az Adjon Isten-be beleüvöltik a rajongók, hogy "Bonanza", az már más tészta, és a pofátlanság határát súrolja). Szinte végigmennek az összes BB dalon, igazán kevés marad ki (az utolsó két album azért ki szokott maradni, és a legnépszerubb az elso 3 album). Összesen 2 Ákos-dal szokott itt elofordulni, koncert elotti énekelgetésben: a Hello és a Beavatás. Helytállónak tunik tehát a gondolat, hogy mindössze ez a 2 dal az, ami klasszikusnak mondható Ákostól, és még évek múlva is fognak rá emlékezni.

"Elveszett az oszinteség"? Igen, néha én is ezt érzem. De mindenesetre átalakult ez az oszinteség. Az új albumon sok dalba érzem, hogy oszinte - de ha valakinek ez az oszinteség, ha valaki így érez a rajongói iránt, hogy "Gyilkos zenét írok és kiöllek magamból", az már gáz.

"Ha Ákos Backstreet Boys feldolgozásokat játszana, akkor is vennék, mint a cukrot"? Hát nem. Sot, megjósolom Neked: ezzel az albummal elindul Ákos a lejton. Nem azért, mert rossz lenne, szerintem vannak nagyon jó dalok rajta, sokkal jobban tetszik nekem, mint az Ikon, hanem mert azért néha már túlzásba esett az önsajnáltatásban és a gyulölködésben (Ideális popsztár, Ne fájjon többé), vagy éppen a közhelyekben (Huség, Lázadj fel újra). Szerintem Ákos legnagyobb korszaka az Indiántánc-Beavatás korszakra teheto.

"Hol lenne Ákos, ha nem lett volna Bonanza?" Hát nem itt. Viszont én egyvalamit nem értek. Ezt a kérdést már sokszor feltettem magamnak, és talán még valamelyik topicban is. Miért nincs Ákosnak konkurrenciája? Mert ha lenne, akkor tudnánk igazán lemérni a munkásságát. Miért nincs még egy ilyen karizmatikus egyéniség, ilyen remek, intuitiv szövegekkel? Ezt a mostani Ákost nem lenne túl nehéz "lealázni".

"Gyanítom, hogy ha a Neo tagok nem a Popularban kezdték volna, akkor most a DM-es Neosok fele csak egy "jobbfajta", elviselhető tucc-tucc zenekarnak tartaná az együttest" Én nem is hasonlítom oket a Populärhez, mert valószínuleg elsírnám magam. Én oket pontosan egy jobbfajta tánczenekarnak tartom oket (tuc-tucnak semmiképpen), mégpedig azért, mert nagyon kedvelem azt a Chemical Brothers-es vonalat, amelyet ok próbálnak meghonosítani hazánkban.

Most már befejezem… :-)))))