Úgy látszik, tényleg lehetett valami rejtély abban a gombakajában, mert elég lassan térsz vissza az életbe...:)
Én közben kigyönyörködtem magam az unokában, s most is indulok megnézni, mennyit nőtt tegnap óta, felidézni, milyen aranyos is egy ilyen kis prücsök, megszokni az arcocskáját, élvezni az együtt töltött pillanatokat...
Aztán remélem, te is edezel, hogy este be tudjak számolni neked a tapasztalatokról...