Kivi!
Remélem, azóta már gratulálhatok (hisz túl vagy a kresz-vizsgán)!
Én a másfél év alatt iszonyú sokat vezettem, pedig tavaly tavasszal a jogsi után még vagy 3 hónap ki is maradt (ja, mert hogy időközben ellopickálták az autónkat, és nem tudtunk azonnal másikat venni). Tény, hogy amikor megvettük a kis Corsát, bizony a férjemmel néhányszor ki kellett menni a Baumax parkolójába zárás után, hogy ki-beállást, kanyarodást újravegyük. Nem hittem volna, de elég hamar ki tud esni egy mazsola a gyakorlatból. :-)
A lényeg, hogy azóta több mint 10ezer km-t levezettem, gyakorlatilag minden nap autóval járok, és 7végén is sokat kocsikázunk, Emberke meg rém büszke magára, hogy volt türelme és pénze hozzám, és megtanultam vezetni, ezért most már jó ideje "hagy kibontakozni". Majdnem egy huszast beletettünk a közel másfél év alatt a járgányba, aminek több mint a felét én vezettem le.
A forgalmi vezetésem előtti hónapok elég érdekesen alakultak: egyrészt a melóm miatt csak max hetente 2x tudtam menni vezetni, ehhez jött, hogy nem sokkal a rutinvizsga után az oktatómat epével megműtötték, és néhány hétre kiesett (nem kértem pót-tanárt), aztán a melóm miatt majdnem egy hónapot halasztottunk, szóval nyúlt, mint a rétestészta, és így közel 50 órát levezettem, mire (másodikra) átmentem a forgalmin.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy amíg a rutinnál egyáltalán nem féltem vezetni, addig a forgalomban még attól is sikítófrászt kaptam, ha elhúzott mellettem egy kamion (pláne, ha a másik oldalamon mondjuk egy emeletes busz állt). :-)))
Most pedig ott tartok, hogy imádok vezetni. Már minden értelemben elvesztettem vezetői szüzességemet:
1. mindjárt a 2-3. hónapban valamikor otthon a kapu szélével meghúztam az autót kiállásnál,
2. még szintén tavaly nyáron megbüntetett vidéken a rendőr, amiért nem álltam meg egy stop táblának (esssküszöm neked, keresztbe-kasul sehol nem volt egy lélek sem, csak ezért tettem meg... mert úgy ítéltem meg, hogy egyszerűen nincs miért megállni, elég a lassítás... na mind1).
3. Nemrég pedig picit belecsúsztam egy piros lámpánál az előttem állóba (történetesen lefulladt a kocsi, és én úgy meglepődtem azon, hogy nem fog a fékem, hogy elfelejtettem behúzni a kéziféket... ami pedig tökéletes lett volna erre).

Nem mondom, embert még nem gázoltam, de úgy érzem, ez a pici csúszás kimeríti a "baleset" kategóriáját ahhoz, hogy talán ennél súlyosabb "babérokra" ne törjek. Egyébként pedig isteni érzés uralni a járgányt, különösen az országúti és autópályás vezetést szeretem (nekem ez pl. az oktatásból teljes mértékben kimaradt).

Na, kiváncsi vagyok az eredményeidre. :-)