Robi nem írt Csíkszeredáról (igaz én sem eddig), így most pótolom. Az eredményekről értesülhettetek (igaz, egy napos késéssel szerepeltek az eredmények a Sportban, ha jól láttam). A tornának sportértéke szinte semmi nem volt (ha itthon van egy hasonló, bizonyosan nem megyek rá ki). Az egyetlen értékelhető meccs az utolsó, Csíkszereda-Ferencváros volt. Ez tényleg izgalmas volt. 1-0 és 2-1 után is egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést, és a végén izgalmas körülmények között nyertünk eggyel.
Sok csalódás is ért. Az egyik, ami már Lorinc korábbi ujsag-copy-jában is feltűnt, hogy képtelenek leírni kedvenc csapatunk nevét. Ezt különösen sérelmezem jelen esetben, mikor magyar anyanyelvű személyek állítják össze a programot. A plakáton, melyből hoztam is, Ferencváros TC Budapesta néven futottunk... (Mash! Ez van olyan, mintha kisbetűvel írták volna!) Miért nem lehet megtanulni a nevet? De a Fradit sem értem, miért nem írja a vendéglátójának, hogy mi a neve... Jelen esetben elég lett volna egy 100 forint értékű telefonhívás, vagy egy fejléces papíron írt fax...
Az is furcsa volt, hogy a Csíkszereda-Ferencváros meccsen miért kell angolul bemondani a történéseket, és magyarul (jó esetben) csak harmadszorra derült ki, hogy mi is történt. Ehhez még annyit kell tudni, hogy a Csíkszereda szín magyar csapat (sajnos, ez a Fradiról nem mondható el), és a nézőtéren is csak néhány rendőr képviselte a szőröstalpúakat, míg más nemzetiségű nem volt, mivel a maradék két csapat nem érdeklődött túlságosan ezen meccs iránt.
Az is meglepő volt, hogy feltűnően kevesen voltak a meccseken. Még egy gyenge félház is alig gyűlt össze az esti meccsekre (én meg megvetettem előre a jegyeket, hogy tuti legyen). Állítólag rossz volt a propaganda. Szerintem meg magas volt a jegyár, és rossz a szervezés.
A közönségről. Teljesen furcsa, és számomra újszerű volt, hogy az ellenfél 3-4 gólos vezetésénél már nem volt "Hajrá Sportklub!", hanem hangos ováció az ellen-gólnál! A vendéglátóm ezt sportszerűnek ítélte meg, én nem tudtam kezelni ezt a fajta magatartást. Állítólag csak a Steaua ellen van az én mércémmel mért "szurkolás". Bár az éneklés az tényleg éneklés volt (helyes dallammal!!!), amit viszont tanulnunk kellene...
A rendőrökről. Mintegy 60 rohamrendőr és néhány "tányérsapkás" volt jelen. Összességében sokkal normálisabbak voltak, mint az itthoniak szoktak lenni egy ilyen jellegű rendezvénynél (leszámítva azt, hogy a lányokat is ők motozták...)! A felszerelésük viszont meglehetősen hiányos volt, mindössze egy bukósisak és egy gumibot, így egy 100 fős huligán banda, vagy egy kisebb dobálódzás ellen már tehetetlenek lettek volna. Már nem csodálom a tavalyi bányászmenetet, amit képtelenek voltak megállítani...
A csarnok előtti pléh-szoborról. Már nem tudom ki kifogásolta (egyébként nekem sem tetszik, mint művészeti alkotás), de érdeklődtem, hogy mi is az. Nos, a neveket elfelejtettem, de két csoda-játékosnak állít emléket, akik nem voltak hajlandók a kommunista időkben a kötelező Steaua (katonai) és Dinamo (belügyi) megkeresésnek eleget téve Bukarestben folytatni pályafutásukat!
