Erkélyen át már távoztam én is, ráadásul kapkodásban a cipőm az bent marad, én kimásztam az utcára a kerítésen át, és nem kis döbbenetet keltettem a környken szombat délelötti bevásárlásra siető lakókban... Hazamenni így nem volt képem, inkább becsöngettem, mintha mi sem történt volna, 'csókolom, Robi itthon van?' ártalan ábtázattal, merthogy mindez 16 évesen történt, kedvesem szülei megtiltották, hogy ott éjszakázak fiacskájuknál, de mi rendre megszegtük a szabályt... :) A mai napig nem tudom mit gondolt rólam pedáns anyuka, hogy mezitláb, erősen kócosan, gyürött blúzban álítok be szombat reggel....

dália

Ps: Purisa, én is egykézzel _gépelek_ ált., mert a másikkal cigarettázom...