rezső Creative Commons License 2000.09.27 0 0 11
nem olyan egyszerű ez. a hatvanas években Tatán az gimnáziumi osztályomban úgy "választottunk" KIISZ titkárt, hogy a tanár megkérdezte ki volt kitűnő az álatlánosban. Felált vagy 10 gyerek. Jött a káderezés. Akinek apja leginkább melós volt, az lett a titkár.

Szegény L. Margitka aranyos kislány volt, továbbra is kitűnő tanuló maradt, kollegista volt, tehát állandoan kéznél volt. Rajta maradt.

semmi karrierizmust, törtetést soha nem láttam rajta. mérnök lett, most is csóróként él Tatán a fiával.

az egyetemen szegeden szuper kisz életünk volt. mármint az alapszervünknek.elképesztóen tehetséges társulat volt. akadt ott népköztársasági ösztöndíjastól kezdve olyan kóklerkig mint én, mindenféle izgalmas figura. a nygeyedéves szigorlatok után a csopoert átlaga például jeles volt, ami addig nem fordult elő a mária egyetemen.

először a tataihoz hasonló módon egy lány lett a titkár, de a részletekre nem emlékszem. ő egy kicsit szoci is volt, de nem veszélyesen. (két éve nagydoktor és professzor, de főleg a szorgalma miatt) rövidesen a legcsibészebb srác lett a titkár, és bizoyn az eszmáről sok szó nem esett soha. jártunk rendesen a tanszékeket, éjjel meg haza. hosszú szünet után mi énekeltük hetven őszén először a kárász utcán a székely himnuszt (igaz, hogy éjféltájt, de még a rendőröknek is tetszett, mert az a felszínen pol-pot város volt, de alul munkált a gondolat), rendeztünk tanulmányi kirándulást ereéybe, felvidékre, lengyelországba, tüntettünk március idusán stb.

ez volt mifelénk a kisz-munka. és élveztük.

Előzmény: JIMMY (10)