Pucros Macko: igaz-igaz, a jovot nem tudhatjuk, de josolhatjuk. en mondjuk husz evig tanultam zenet, meg volt egy jo filozofiatanarom, ugyhogy a formatanban egy kicsit benne vagyok (ennek a mondatnak igy semmi ertelme, de most nem fejtem ki, mert ide lenyegtelen). szoval, ha elvonulsz egy csendes sarokba, es vegignezed az eddigi eletedet, akkor megtalalod benne azt az utat, amit eddig bejartal. az egeszen varatlan helyzetektol eltekintve nagyjabol ezt az utat fogod folytatni. igenis van egy haladasi iranyod, es ezzel tisztaban is lehetsz. ha belegondolsz. faraszto, faraszto, en is tudom, de megeri, ha mar egyszer az emberbe befeszkelte magat a ketseg (boldogok a lelki szegenyek mert ovek a mennyek orszaga).
na, ha sikerult a magad utjat megtalalni, akkor mar csak az van, hogy megfigyelj masokat: ok milyen utat jarnak eppen be. hamarosan rajohetsz, hogy mindannyian eleg normalis kis utakon jarunk, csak egeszen ritkan jonnek szembe ismeretlen utakat jarok.
vegul: ha ismered a sajat utad (a jovore is josolva), es kepes vagy felismerni a masik utjat (a jovore is josolva), akkor tudsz igazan jol valasztani.
Tigris