HURVINYEKK: 725. hozzászólásod, valamint LAIKUS új Dunhill dohánya apropóján:
Ismerősök, rokonok et c, útján olcsóbb dohányhoz jutni, nem rossz. Azonban meglátásom szerint ezzel minimum egyenértékű, ha esetleges/lehetséges befolyásod haveri vagy komai etc alapon azirányban is megpróbálod érvényesíteni, hogy elérhetővé váljanak eleddig nem, vagy csak kevésbé ismert fajták. (Ja, ha másért nem, hát „… a változatosság …" et c, mint arról eleddig már többizben is disputáltunk)
Na, biztosan nem tudom, de gyanítom, hogy ilyenek lehetnek példúl az Ir Peterson cég dohányai. Vagy vannak Magyarországon kereskedelmi forgalomban Peterson dohányok? Mindenesetre bátórkodom kis ismertetőként az alábbiakat.(Mielőtt kérdés tárgyalásába bocsátkoznánk kell mondjam; amit elmondok, az nem egyéb, mint saját tapasztalataim, miket Veletek osztok meg. Nem reklám, sem hírdetés, semmi efféle)

Peterson dohányokról általában mondhatni, nagyon jó minőségű, tiszta, megbízható dohányok. Árfekvésük sem nagyon magas, olcsóbbak Dunhillnél. Maroknyi fajta tán, nem több, (legalábbis amikről én tudok s amiket én ismerek) igy választékuk nagysága nem hasonlítható Dunhillhez, de még MacBarren-ékhez sem, mindazonáltal minőségben nem marad el egyik márka mögött sem, sőt. Némelyiknél klasszissal jobb, kimagaslik közülük. Mindegyik általam ismert keverékük „alap" keverék, ízük mély, érett, hogy ugy mondjam a maga kategóriájában „komoly". Anélkűl, hogy indokolatlanúl túl erős, vagy túl ízes lenne. Most pedig lássuk

Irish Oak:
Az a típusú dohány, amit az ember nem az első tömet után választ kedvencévé. Hanem pár tömet után azután, mire pipád megszokja, s Te rájössz a raffinériájára, hát azontúl sokra fogod értékelni. Mikor én előszőr szívtam, a Dunhill Elizabethan-t váltottam fel vele, merthogy hozzávetőlegesen egy kategóriába valók. Na, elsőre igencsak halványabbnak tűnt, de már a második próbáláskór, majd azután méginkább, olyan kvalitásokat mutatott fel, hogy azóta ebben a súlycsopórtban az egyik kedvencem.
Jó testes Cavendish képezi az alapot, majd lágyítani zimbabvei és thailandi Burleyt adnak hozzá. Ezekhez jön csepp Perique, ami finom selymességét adja. A keveréket aztán hosszú ideig sherrys tölgyhordóban érlelik (ettől van a nevében az oak), ahonnan is utólérhetetlen aromát hoz magával. Igen jó arányú, jól kiegyensúlyozott keverék, kitűnő égési tulajdonságokkal (igy azután kiadós is), pipát mérsékelten piszkítja, hamu alig marad utána. Úgy megrögzött mint kezdő pipásoknak igencsak ajánlom. (Ha dobozból kiszedve cseppet szikkadni hagyod s ugy szílod, hát sokkal jobb füstöt ad)

Old Dublin:
Ragyogó latákia keverék, még azoknak is, akik még csak ismerkednek a fajtával. Kevés ehhez foghatót ismerek ebből a típusból. (Bizony, vetekszik saját keverékeimmel) Nagyon jól ég, teljes aromájú füstöt ad, anélkűl, hogy túlságosan tömény lenne. Súlycsopórt szerint talán Dunhill Early Morning és Nightcap közé, ez utóbbihoz közelebb, helyezném. Az bizonyos; nem hagy maga után kívánnivalókat, ha csak azt nem, hogy az ember rögvest új tömetre vágyik belőle, amint az elsőt végigszívta.
Ciprusi latákia (nem szíriai!) plusz Virginia és fekete Cavendish az alap, amiknek testességét édes görög levelek enyhítik, lágyítják. Mint az Oak-nak, ennek is előnyére válik ha kissé szikkadtabb állapotjában szívod.

Irish Whiskey:
Nem tudom hogyan csinálják, de whiskys keveréknek fenomenális. Annak ellenére, hogy nem egy könnyű dohány, érett ízű, de mégis mondhatni könnyed stílusú, helyenként annyira sima, hogy gyors egymásutánban pár extra, mohó szippantást kíván az ember. Azonban lágysága ne tévesszen meg, nem „light" dohány, sőt! lassan szívd, ne hagyd felforrósodni. Jól jársz, ha első tömet előtt pipád jó tisztára pucolod.
Virginia alapra Kentucky, thailandi és indiai Burley kerűl, ezt érlelik jó sokáig, majd meghintik Ir whiskeyvel, s tovább érlelik. Miután Ready rubbed, ha akarod még finomabbra mórzsólhatod, de igy is egyenletesen ég.

University Flake:
Mint neve is mutatja, flake, a préselt, metélt lapokat olyan finomságúra szeded/dőrzsölöd szét, amilyenre akarod. (Ha már szóba kerűlt; én a flake dohányokat két tenyerem között, mintha nudlit sodornék, morzsolom kívánt állagúra. Ha szabad ég alatt pipálok, vagy lassúbb égést akarok, hát dúrvábbra hagyom, egyébként finomabbra mórzsolom) Sötét Virginia alapú (amit, gyanítom dupla fermentálással érnek el), amihez Burley s Perique jön. Fantasztikusan tiszta keverék, de nem egy könnyű darab.
Kezdőknek fenntartásokkal merem csak ajánlani. Mély, nagyon érett íz, nem mindennapi élmény. Nem goromba, semmi mellbevágós nüanszok, hanem, ikább ugy mondom; komor. Ugy is hírdetik: „… created by Petterson for the thinking man …". Hát, ami azt illeti, eléggé elgondólkodtató, nem hagyja magát gyórsan szívni.
Lassan, egyenletesen ég, nagyon kevés hamut hagy.

Ezeken kívűl biztosra tudom, hogy van egy Sherlock Holmes nevűjük is, amit rég nem szíttam már, de ugy emlékszem, hogy nagyon fínom ízű, tisztán Virginiákból álló keverék.