Ez volt már ?
Élet az özönvíz előtt
A Titanic roncsának felfedezésével világhírűvé vált Robert Ballard az elmúlt két évet a Fekete-tenger mélyének kutatásával töltötte, abban a reményben, hogy a bibliai özönvíz előtti civlizáció nyomaira bukkan. Most talált valamit.
-rc- (razzia@mail.index.hu)
2000. szeptember 13. szerda 17:13
Robert Ballard konkrétan tudja, hogy a tenger fenekén egy csomó olyan dolog van,
amit szükséges és érdemes felfedezni, és hogy az az üzlet, ami neki a Titanic
roncsának megtalálásával beindult 1985-ben, az mindenkinek nyereséges lehet, és
ettől tisztelni fogják őt, és minden jó lesz.
Ballard öt Fekete-tengeri expedíciója második hetében jelentette, hogy épületek
maradványaira talált a mélyben. A Fekete-tengert 7500 évvel ezelőtt létrehozó
szökőár ezzel nagyon közel került ahhoz, hogy a Bibliában leírt özönvízzel azonosnak
bizonyuljon.
Sós víz, tiszta víz
A Fekete-tenger azzal vívta ki az archeológusok érdeklődését, hogy a felszínén
elhelyezkedő százötven méter magas édesvíz-réteg, légmentesen elzárja az alatta
elhelyezkedő sós tengervizet. Százötven méternél mélyebben oxigénmentes a víz így
a tenger létrejöttére jellemző állapotok –a tengeri organizmusok távollétében - kiváló
minőségben megmaradhattak.
Ezt az érdeklődést tovább fokozta a Columbia egyetem két geológusának William
Ryannek és Walter Pitmannek tavaly kiadott dolgozata, amelyben azt állították, hogy a Fekete-tenger körülbelül 7500 évvel
ezelőtt jött létre, amikor a „kis jégkorszak” végével a Földközi-tenger vízszintje megemelkedett, és a jelenlegi
Boszporuszi-szorosnál áttört. A kataklizma során a Földközi-tenger vize a Niagara-vízesés vízhozamának kétszázszorosával
kezdte feltölteni a Fekete-tenger jelenlegi medencéjét.
A majdnem Törökországnyi méretű tenger két év leforgása alatt jött létre, népeket és állatfajokat kiirtva.
Ezt a feltételezést bizonyítja, hogy a fosszilis leletek szerint az édesvízi kagylók körülbelül 7500 évvel ezelőtt tűntek el a
medencéből, amelyeket hatszáz évvel később követtek a tengeri kagylók.
Mélytengeri településföldrajz
Ballard expedíciójának archeológusa Fredrik Hiebert úgy következtetett, hogy a korabeli emberi települések jelenleg 51-133
méteres mélység közötti szakaszon helyezkednek el. „Ez a terület szárazon egy dombos, patakos vidék lenne.” – mondta Ballard a
török partoktól húsz kilométerre ringatózó hajóján adott nyilatkozatában.
Expedíciója ráállt a tengernek erre a szakaszára, és szeptember másodikától szonárral
elkezdte az adott szakasz átfésülését. Ahol a szonár érdekesebb felszíni tárgyakra
talál, oda lebocsátják Argus nevű minitengeralattjárójukat, amellyel közelebbről is
megvizsgálhatják a felszínt. Az Argus pár nappal ezelőtt egy épület romjaira bukkant
95 mélységben. Az előre vártnál hatvan méterrel magasabb szakaszon elhelyezkedő
lelet egy 12 méter hosszú, és 4 méter széles alapterületű építmény. A rom környékén
az emberi lakhelyekre jellemző tárgyak - kőszerszámok, megmunkált fa, szemétdomb
– helyezkednek el.
Hiebert elmondta, hogy az épület fala agyagba ágyazott ágnyalábokból készült. Ez az
építési technológia a Fekete-tenger környékén jelenleg is elterjedt. Az épület
közelében egy amforákkal megrakott ókori teherhajó-roncsot találtak, amely segíteni
fog a faanyagok egymáshoz viszonyított korának meghatározásában.
A Ryan és Pitman által leírt földrajzi katasztrófa elég megrázónak tűnik ahhoz, hogy a
Bibliai özönvíz-történet alapjául szolgáljon. „Azoknak a bibliakutatóknak, akik szó szerint
veszik a szöveget ez megerősítés lesz. A kritikus biblia-kutatók egyhangúan azon a
véleményen vannak, hogy az özönvíz egy legenda. Szerintem viszont a legendák nem a képzeleten, hanem valós tapasztalatokon alapulnak,
bár soha nem fogjuk pontosan megtudni, mikor és hol következett be az özönvíz?” – vélekedik Hershel Shanks a Biblical Archaeology Review főszerkesztője.
