Kedves Koala!
Mutasd meg nekem a nőt, aki engem anélkül manipulálna, hogy miután észrevettem, kedvesen félresandítok.... igen meg fogok lepődni. Egyébként ami a „manipulációt" illeti, azt hiszem ez egy kellemetlen fogalom. Én továbbra is a kölcsönös örömszerzésre (és nem gyönyörszerzésre) helyezem a hangsúlyt, erre pedig csak lelkileg egészséges -> erős emberek (nők és férfiak) képesek. Ebbe belefér a játék (pszichológiai értelemben) is, amely egy formája a pozitív manipulációnak (hiszen a célja nem egyoldalú előnyszerzés, mint a manipuláció mint fogalom esetén). A kétkulacsos viselkedésmód: kimondott/kimondatlan (gesztusnyelvi, illetve szituációs) szexuális ígéret cserébe konkrét egzisztenciális előnyért természetesen nem ez a kategória, de azt hiszem ezt a típust ismerik a „főnök kurvája"-ként, és koránt sem annyira elterjedt viselkedési minta, mint azt emlegetési gyakoriság alapján gondolhatnánk. Más kérdés, a társadalmon belül mekkora a destruktív (élet)játszmák elterjedési aránya, és ez milyen hatással van tagjaira. Szeretnék emlékeztetni, hogy az egyik legközismertebb és alighanem legdestruktívabb (és brutálisabb) életjátszma az „alkoholista" központi figurája, kezdeményezője férfi.
Javaslom nem szomorkodni a gyenge és manipulálható férfiak miatt: ez inkább a mondat emlegetőjének vágyálma, mint valóság. Sokkal fontosabb lenne az egyes élethelyzetekre és szerepekre való társadalmi felkészítés. Egészséges lélekkel egészséges testben (ha nincs nagy gáz).
Tocqueville