Sziasztok!
Hellyel-közzel nagy élvezettel olvastam most végig a topicot. Kár, hogy ez az egy nem vált szét két különböző, mondjuk egy klónozós és egy evolúciós topicra. Ha megengeditek, egy kicsit visszakanyarodnék a klónozás felé is.

Én magam megrögzött evolucionista vagyok. És szerintem mi emberek egyáltalán nem esünk más kategóriába, mint bármely más létező faj. Egyszerűen az elmúlt néhány százezer év környezeti tényezői között mi voltunk az egyik legrátermettebb csoport, viszonylag tág tűrésűek voltunk, sok mindent képesek voltunk megenni, az agyunk fejlődésével pedig újabb sokezer évre megalapoztuk domináns jellegünket, most is ezt élvezzük és fogjuk még élvezni jó sokáig.
Mivel önmagunk is az evolúciós folyamat részei vagyunk és legújabbkori adottságaink ezt lehetővé teszik, a kezünkben van az a potenciál, hogy mi is alakítsuk az élővilág további evolúcióját, amit meg is teszünk, jobbára anélkül, hogy gondolnánk rá (ld. pl. amerikai vándorgalamb kiirtása stb). Közben persze mi is evolválódunk tovább, csak olyan kevés az időnk, hogy nem látjuk, honnan hová tartunk.

Az evolúciós elmélet egyik alapja, hogy új tulajdonságok jelennek meg, amelyek idővel feldúsulnak egy adott csoportban, amennyiben ez az élőlény számára valamilyen szinten az adott időben és adott környezetben hasznos (gyakorlatilag minden, ami nem egyszeri szaporodási előnyt okoz). Így az populációk genetikai összetétele elvileg minden generációval egyre jobban közelíti a legrátermettebb génösszetételt. Az állatfajok zöménél ez valószínűleg működik is. Az ember viszont szvsz eljutott arra a szintre, hogy a fejlett intelligenciája miatt ne legyen arra igazán szüksége, hogy a gyengébb jellegek kiszelektálódjanak az erősek vagy rátermettek mellől. Szerintem belátható, hogy nincs még egy faj a Földön, amelynek tagjai "megengedheti maguknak", hogy rossz esetben csak pacákat látnak, alig hallanak valamit, nem tudnak rendesen mozogni, cukorbetegek stb., és gyakorlatilag ugyanakkora szaporodási rátát produkálnak, mint az elvileg rátermettebb társaik (nem hazabeszélek, valamilyen szinten én is ilyen terhelt vagyok). Ezekben a jellegekben gyakorlatilag megszüntettük a természetes szelekciót, sőt, valószínűleg a segédeszköz-alkotó kreativitásunk miatt az emberiség gebetikai állománya minden olyan tulajdonság meghatározásában folyamatosan hígul, amelynek "tüneti kezelésére" megalkottuk az ellenszert a szemüveg, inzulin-injekció és hasonlók formájában. De tetszik vagy nem, sajnos ez is hozzátartozik az evolúcióhoz. A kreativitás is evolúciós előny. Csak saját magunk rovására használjuk ki, persze kizárólag genetikai értelemben. Miért ne jelenthetné az a gordiuszi csomó elvágását, hogy annyira kreatívakká válunk, hogy képesek leszünk átátörökíteni velünkszületett genetikai hibáink javításainak legalábbis egy részét, hogy mondjuk két gyógyult cukorbetegnek egészséges gyermeke szülessék? Szerintem az ilyen és CSAKIS ILYEN esetekben a humán génmanipuláció nemhogy megengedhető, hanem talán még támogatandó is lehet. Természetesen igen jól szabályozott és ellenőrzött keretek között, hisz enélkül elismerem, visszájára fordulhat. Annak csak örülni tudok, hogy lassan a kezünkben lesz a know-how, az ellen pedig sajnos természetesen nincs semmi biztosíték, hogy lesz egy őrült, aki mindezt másra használja. De ez nem a kutatók sara.

Ez most olyan sefülesefarka volt. Bocs.
haharin