Apám egyik "cifra" káromkodása volt: Azt a jereberózsám!

A mű(vészikáromkodás) a trágár szavakat mellőző, ennek ellenére hatásos, belső feszültséget jelentős mértékben megcsapoló, multifunkcionalitásában is egyszerű, könnyen áttekinthető szerkezetével ragadja meg a vizsgálódó és elmélyedni vágyó fantáziát. Mert lássuk csak!

Azt a jereberózsám! - ezt harmadik személynek modjuk, mint egy felkínálva a lehetőséget: Na toddám kit! Azt a....! Ezzel egyszersmind, a tárgy jelének mellőzése révén, meghökkentjük partnerünket, első hallásra nem jön rá a turpisságra.....
Másrészrél: Azt a! Jere be rózsám!
Kedvesünk által elkövetett turpisság nyomára bukkantunk: behívjuk, hogy elnyerje máltó büntetését....
Ugyanakkor: Azt a.... Jere be rózsám!: Kellemes meglepetés ért bennünket, ezt kedvesünkkel is meg szeretnénk osztani. A két utolsó olvasatban az egy káromkodásban két káromkodás tolsztoji összetettségét figyelhetjük meg, fűszerezve egy csipetnyi rímhányóromhányis talánnyal: adott pillanatban a hangsúly éppen hova helyezi a központozást...