Tanulságos olvasni, miket írtok, néha elkeseredem, néha jót mulatok.

Ha ma valaki hippi, akkor az már szomorú, égő, komolytalan, szánalmas. Ha punk vagy, az sem valódi, akkor is csak halovány utóérzése a réginek. Ha azt mondod, szereted a Genesist, a progresszív rockot, akkor ajaklebiggyesztve "mit tudsz te 1969-ről?". Minden értékkel ez van. Ha elutasítod, azért vagy senki. Ha belevetnéd magad, akkor eltolnak, mi közöd hozzá, ez elmúlt.
Mi marad ma egy kölöknek?
Ti tudtatok lázadni, volt mi ellen. Mi mi ellen lázadjunk? A globalizáció ellen, hehe?

Muszáj találni valamit, a maiak is találnak, s most spec. nem a drogra gondoltam. Vannak új zenék, vannak új rétegek, csak nem olyan feltűnő, mint a Z+ tévé (talán nem ebből kéne kiindulni, az egy vékony rétegé, méghozzá inkább a kicsiké).

Szóval nehéz, nehéz bárhova csatlakozni, értékrendet felállítani, mindenhol a magány dúl, gondolom, ez mindig volt, minden fitalaságnak ez a kulcsa, magány, de most valahogy mindenhol ez jön elő. Mindenütt.