Az, hogy mindenféle holt szavakkal dicsőítsük az Istent, arra gondolva, hogy az helyénvaló, az utálatos a szemében, és egyáltalán nem hallgat meg minket
Miközben úgy vár ránk, mint az apa és az anya a gyermekeikre, hogy kitárják előttük a szívüket, és hogy mindent megosszanak velük, hogy ők is megoszthassanak a gyermekeikkel mindent
Egyszerű szavakkal, szívükből előkívánkozó gondolatokkal
Mint ahogy egy család egy asztalnál étkezik, egymásnak adva a legfinomabb falatokat
Örvendezve egymásnak
És majd amikor megkeresztel a Lélek, és dicsőítő szavakat mond az ajkad, a Lélektől mondva, abból mondva amit él a szív, majd akkor a szív beszél a Szívhez, átélt szavakkal
Mint mikor a szerelmes beszél a szerelméhez
Addig meg kérdezek, és beszélgetünk, és válaszolok
Egyet gondolva, és egyet beszélve
A kétszínűséget meghagyva a holtaknak
Elé menve a holtaknak, felismertetve az egy gondolat, és egy beszéd, és egy cselekedet örömét
Hiszen ő az, aki felmegy a hegyre
És abban alakul a gondolat, hogy már ne bicegjen
Elégetve az utálatosság mankóit